LEZÁRT TÉMA

Kedves Múzsák Könyvtára tagok! A napi játékon kiemelkedő alkotást írt, és kreditjutalomban részesül: Vasasné Koszla Beáta VSzTímea Kollár Kornélia Gyólay Karolina. Gratulálok szeretettel! Folyamatosan elérhetőek a játékok, szeretettel várom gyönyörű alkotásaitokat. Üdvözlettel: Aurora Amelia Joplin a Múzsák Könyvtára alapítója

Téridő nélkül Az álom akkor kezdődik, amikor lehunyom a szemem, amikor a világ elfelejt megnevezni. Ilyenkor eltűnik a nevem. Marad egy test, amelyben erdők lélegeznek, tavak emlékeznek arra, hogyan lehet mozdulatlanul élni. Jelenlét áll bennem. Egy irány, amerre a gondolat tovább oldódik. Az idő szétterül, mint egy vízfelület, amely elnyel és megtart. Fák nőnek a mellkasomban. Figyelnek. Gyökereik a tegnap hiányába érnek. Az álom történik. A felébredés után a tér kitágul, és minden visszatalál oda, ahol különbség nélkül egy volt a bent és a kint.

Álmomban /Vasasné Koszla Beáta/ Álomország szigetén ahol minden csoda szép ahol folyó parton áldogálsz ahová a léptem is folyton vissza jár. A csend hangját hallgatom ahogy elalszik vállamon hűs szellő ringat karjába masnit fon a hajamba. Simogatja lelkemet a parton álldogálva merengek friss levegő tisztítja szívemet a csoda szirmát kérhetem. Álomország szigetén ahol minden csoda szép ahol folyó parton álldogálsz ahová a léptem is folyton vissza jár.

Álmomban már láttalak Egy patak mellett állok, Csörgedezik hangtalan. Ilyen hatalmas békére vágyom, Amit nem rejt más csak az álmom. Becsukom szemem, Magam elé képzelem, Mire vágyik titkon lelkem, Amit eddig csak álmaimban leltem. Látom magam gyermekeim körében, Vidámság, nevetések, ölelések. Nem szem alatti karikák, hanem nevetőráncok, Díszelegnek orcámon. Sétálnánk e patak mellett, Napsütésben, szép időben, Komor most még az idő is, Nehéz volt az évünk is. Álmom patakja mellett, Ül egy fehér ruhás gyermek, Haja hosszú, hullámos, Én vagyok az most látom. Milyen önfeledten vidám, Gondja egy szál sem talán. Odalépek melléje, Megérintem szerényen. Mondd, te kislány, mi a titkod? Mitől vagy te ilyen boldog? - Hiszen én te vagyok, nincs semmi titok, A boldogság benned is ott honol. Maradj szerény és alázatos, A jó Isten megsegít biztos. A boldogság mindenkiben benne van, Csak nézz magadba jobban. Ott van az a fűben, fában, Napsütésben, holdvilágban. Boldogságot azt nem keresni kell, Megleled, ha igazán körülnézel. Elillant az álomkép nyomban, Újra ott találtam magam a valóságban. Igaza van a kicsi lánynak, A boldogság már ott van a világban. Örülj családodnak, otthonodnak, A természet adta javaknak. Örülj annak, hogy örülhetsz, Mert a világ tovább halad, akkor is ha keseregsz.

Két lélek Nehéz... nagyon nehéz, tudván, hogy csak egy álom marad. Két kicsi lélek, akik a szívem alatt voltak, és hirtelen távoztak. Féltem, féltettem őket. Sajnos nem maradhattak velem. A sors elrántotta tőlem őket hirtelen. Álmaimban többször előjönnek. Elképzelem milyenek is lehetnének. Nem panaszkodhatok, hisz a jelenben élek. Immár három kicsi gyerköc, szeret engem. Kiabálják anya, a szívem megremeg. Szeretem őket, amíg csak élek.

Önmagamért Mit szeretnék magam sem tudom, egy életerős kiáltás talán, mélyről, a lélek bugyraiból, törjön fel az aki vagyok igazán. Hangosan ordítani a világnak, hogy hallja a belső csendet, hogy a szótlan fájdalmat is értse, szívem adni valaki tenyerébe. Lelkem had szálljon szabadon, mint egy madár a szélben, át a hegyeken, s a völgyeken, pihenhessen egy virágos réten. Nem akarok kalitkát többé, drágakövest, aranyból sem, csak a végtelen szabad eget, hogy szívem még erősebben verjen, érezze az élet lüktetését, a remény pattogó szikráit testemen. Harcolni, senki láncokba ne verjen, ne kössön gúzsba a félelem, ne fojtson meg a múlt árnya sem. Ó, de szeretnék teli tüdővel lélegezni, szabadon, mélyen, tisztán, e világban élni, virulni igazán, önmagamért egyszer lépek talán.