A kicsi csiga

Menni akart a csiga az iskolába.
Házából a kijáratot nem találta.
Hol vagyok? - Csak nem eltévedtem?
Más házában töltöm az életem?
Forgolódik, hánykolódig, mocorog,
de ajtó nincs sehol, hát kopog.
- Segítség! Ki akarok csúszni!
Elfogok az iskolából késni!
Mit szól majd a tanító néni?
Milyen lusta ez a csigagyerek!
Segítség! Sehol hangot sem hallott.
Nem érti hogyan történhetett.
Jöhet eső vagy szélvihar,
az ajtó nyílik mindig hamar!
- Hol van anyukám? Nem ment ki?
Senkit nem érdekli, hogy jutok ki?
Mikor megyek az iskolába?
Jaj, sötét van a csigaházban!
Már-már fél is, most mit tesz?
Beragadt? Örökre így lesz?
Tovább csúszkál, forgolódik.
Már a ház a fejetetején áll itt.
Ő nem akar otthon rekedni,
lusta lajhárgyerek lenni.
Akkor jár épp ott a szarvasbogár,
csodálkozik, rögtön megáll.
Talán megkergült ez a csiga,
hogy a háza forog ide-oda?
Gondolta beszól neki, mert a szél elviszi.
- Jó reggelt Csiga Csaba!
- Mit keringsz itt, mint egy parányi
futball labda?
- Nem találom a kijáratom!
- szipogta szenvedve lemondóan.
- Sose légy te szomorú fiú!
- Állj északnak, majd a szél kifúj!
S akkor a vihar a dugót benyomta,
mellette gyorsan kicsusszant a csiga.
Indult is azonnal a iskolába.
Nem késett el soha a kicsi,
mindig, mindent akart tudni.