Mi történt a Mikulással?

A gyerekek körbeülték nagyapót és tágra nyílt szemekkel, tátott szájjal hallgatták az aznapi mesét.
-Hát az úgy volt, hogy amikor én kisgyerek voltam, hozzánk is járt a Mikulás minden évben. De az egyik éven hiába vártuk, nem jött. Hatéves voltam, emlékszem, hogy csalódottságomban, amiért nem jött el a Mikulás, bizony sírtam, toporzékoltam. De nemcsak hozzánk nem jött el a Mikulás, hanem azon a télen egyetlen gyerek sem kapott semmit a csizmájába. Pedig biztos vagyok benne, hogy a csizmák úgy ragyogtak az ablakban, mint a csillagok az égen. Nem tudtuk, mire vélni a dolgot. Hol a Mikulás? Hol maradt? Miért nem jött? A választ senki sem tudta. Aztán egy szép napon, néhány nap elteltével, megjelent a falunkban egy vándor. Ő mesélte el nekünk, mi is történt a Mikulással. Szegény öreg Mikulás bepakolta a csomagokat a zsákokba, nagy nehezen felrakta őket a szánra, befogta egyetlen szarvasát Rudit a szán elé. Elindultak. Már egy napja ballagtak a térdig érő hóban. Ballagtak bizony, mert a szán nem bírt felemelkedni a sok csomagtól, meg hát, Rudi szarvas sem volt már fiatal. Így hát a repülő szán helyett az emberek egy lassan ballagó szarvast láttak, amint egy jól megrakott szánt húz. Közben elkezdett havazni, egyre nagyobb pelyhekben hullott a hó. Mikulás piros palástját, sapkáját is belepte a hó. A zsákok is fehérek voltak. Akik akkor találkoztak Mikulással, azt gondolták, hogy egy öreg bácsi baktat valahova. Eszükbe sem jutott, hogy ő a Mikulás. Rudi egre fáradtabb lett, már alig vonszolta magát. Egyszer csak hatalmas hóvihar kerekedett. Olyan erős lett a szél, amilyenre már rég nem emlékeztek az emberek. Rudi kiszabadította magát a szán "fogságából" és elrohant az erdő felé. Bár inkább csak sántikált, alig vonszolta már fáradt, öreg testét. Többet nem is látták. A hatalmas szél szétcibálta a zsákokat, az ajándékokat szerteszét fújta. A szán feldőlt. Az most már ajándékok nélküli szánt is messzire repítette a szél. Mikulás sapkája is messzire repült. Ott állt szegény Mikulás teljes magányában, fedetlen fővel. Messziről úgy nézett ki, mint egy hóember. Szerencsére épp arra ment egy csapat vadász. Meglátták a hóembert, elmosolyodtak. Mikor aztán közelebb értek, látták, hogy ez nem egy hóember, hanem egy idős bácsi. A bácsi azt állította magáról, hogy ő a Mikulás és elmesélte a vadászoknak, mi is történt vele. Azok meg hitték is meg nem is. Mindenesetre elvitték az öregurat a legközelebbi faluba. Ott találkozott a vándorral, akinek szintén elmesélte, miért nem kaptak a gyerekek idén semmit sem a csizmácskájukba. Ez volt az a vándor, aki hozzánk is eljött és elmesélte a Mikulás történetét. A következő évben aztán kétszer annyi ajándékot kaptunk a Mikulástól." - fejezte be a mesélést nagyapó.