Karácsony csodája

Gitta már évek óta egyedül töltötte a karácsonyt. Fia, unokái tengerentúlon éltek, csak az
interneten keresztül tudnak beszélgetni. Mégsem szomorkodott. Mint minden évben, most is
feldíszítette a kicsi, de formás fenyőfáját. Szenteste délutánján szépen felöltözött, egy
kancsó finom teát, teáscsészét, és aprósüteményt készített a zsúrkocsira, majd kényelmesen
elhelyezkedett az erkélyablak előtti hintaszékében.
Szándékosan nem húzta be a függönyöket, így láthatta a háztömb előtti kicsi parkot. A hó
csendesen szállingózott, és megtapadt a fák ágain, a séta utakon. Már szinte senki sem járt a
parkban, a szemközti házak ablakaiban egyre több karácsonyfa fénye világított. Gitta teáját
kortyolgatva nézelődött... 
Már délelőtt elment férje sírjához, és most, is mint az utóbbi időben mindig, mintha azt
sugallta volna neki, hogy ne várjon tovább, ismerkedjen, hisz  fiatal még az egyedülléthez.
Hat hosszú év telt el és semmi sem fordítható vissza. Gitta ilyenkor elhessegette gondolatait,
de valahol belül a lelke mélyén tudta, érezte, hogy ideje lenne kinyitni azt a bizonyos lakatot.
Ám, hogy találjon valakit ahhoz már csodára lenne szükség. 
Most is nyugodt volt, anyagi gondjai nem voltak, és talán optimista, derűs természetének
köszönhette, hogy nem törte meg a magány. Munkahelyén ugyan akadtak volna rossz
házasságból menekülő, vagy már elvált hódolói, de esélyük sem volt nála. 
Odakint már teljesen besötétedett, csak az utcai lámpák fénye hunyorgott a hóesésben. Gitta
egy pillanatra becsukta szemét, és a lassan ringatózó hintaszék visszarepítette a rég volt
gyerekkorba. Hosszú copfos kislányként ült nagymamája konyhájában és nézte a mama
fürgén dagasztó kezeit, majd a kelés után kinyújtott kalácstésztákat. Egyikre cukorral,
citromhéjjal bőven ízesített mákot, míg a másikra diót simítottak. Jó vastag töltelék került a
tésztákra. Mama ügyesen feltekerte, majd pihentetés után bedugta sülni a sparhelt sütőjébe.
Hamarosan finom illatokkal lett tele a konyha. A hatalmasra megnőtt és kisült kalácsokat
mama pihentette, majd egy deszkára kiborította és ruhával letakarva bevitte a szobába a vetett
ágy tetejére. 
- Tudod rózsám, mire hazaérünk az éjféli miséről, akkora pont elkészül. Ami a mamánál azt
jelentette, arra kihűlnek a kalácsok és lehet belőlük szeletelni. 
Gitta elmosolyodott álmában majd hirtelen felpattantak szemei. Vége lett a szép álomnak.
Kicsit hunyorogva nézett ki az erkélyajtón, és megállapította, hogy amíg aludt, legalább tíz
centi magas hó hullott alá az égből. 
- Óh, már egészen öreg este lett, ideje felkapcsolnom a karácsonyfán a fényfüzért. Legyen egy
kis ünnepi hangulatom. 
Lassan felállt a hintaszékből, kicsit nyújtózkodott és elindult, hogy behúzza a függönyöket.
Nincs már semmi látnivaló sem kint, sem bent. - dünnyögte csak úgy magának. Még egyszer
lepillantott a parkra, és már fordult is a függöny felé, hogy behúzza, de fél szemmel még a
havas parkot figyelte
- Nem jól látok? - Dörzsölte meg szemeit. Mintha valaki térdelne az egyik pad előtt. Hátát
már belepte a hó, és úgy tűnt próbál felállni, de nem tud. Egy kevés ideig még figyelte, és
gyors elhatározásra jutott. Bárki legyen is, segítenem kell neki, reggelre megfagy, ha ott
marad.
Gyorsan magára kapkodott pár meleg ruhát, csizmát húzott és elindult le a parkba. Kicsi
bizonytalanság volt benne, mi van, ha részeg az illető és nem engedi, hogy segítsen.
Telefonját megtapogatta a zsebében, így már magabiztosabb volt. Legfeljebb felhívom a
rendőrséget. - gondolta.
Lassan közeledett a pad felé, ahonnan halk nyögések hallatszottak és egy férfi nézett rá
fájdalomtól eltorzult arccal.
- Hölgyem, magát az angyalok küldték hozzám. Kérem, hívjon nekem mentőt. Telefonomat
édesanyámnál felejtettem a szociális otthonban, már nem szerettem volna zavarni nyugalmát.
Gondoltam, holnap úgy is elmegyek hozzá, addig nem fog hiányozni. Pechemre a hó alatt
jeges lehetett az út és elcsúsztam rajta. Úgy érzem, eltörött a jobb bokám.
Gitta egy pillanatra végignézett az előtte térdelő férfin, és gyorsan megállapította, hogy egy az
ünnepi alkalomra öltözött, korban hozzá illő férfival hozta össze a sors. Míg a mentőt várták
megtudta, hogy a szomszéd háztömbben lakik, egyedül él, családja csak az édesanyja. 
Nem kellett volna, de Gitta úgy érezte, el kell kísérnie a sürgősségire. A mentősök rendesek
voltak, megengedték, hogy velük menjen. Pár óra várakozás után kiderült, bizony bokatörése
van. Addigra már több mindent elmeséltek magukról. 
A férfit Tamásnak hívták, pár hónapja költözött a városba, hogy közelebb legyen
édesanyjához. Az egyik szakközépiskolában tanít testnevelést és földrajzot. 
Hazafelé taxival mentek és bizony már bőven benne jártak az éjszakában, amikor a taxis
segítségével Tamást bekísérték otthonába. Hamarosan Gitta is elköszönt, de előtte megígérte,
hogy délelőtt majd átjön hozzá.
Otthon Gitta elgondolkodott, lám, lám, mennyi minden történt vele egyetlen nap alatt. Sokáig
nézte férje bekeretezett fényképét, és úgy tűnt, mintha mosolyogna.
- Már nagyon fáradt vagyok, biztos csak képzelődöm, - nyugtatta magát. Mégsem hagyta
nyugodni a gondolat, hogy a kora este történtek nem csupán a véletlenek egybeesése lehet.
Talán a karácsony csodája? 
Nem hitt a csodákban most mégis hajlott rá, hogy valóban az. Könnyű álomtalan alvás után
karácsony napjának reggelén már a konyhában sürgölődött.
Úgy gondolta, nem üres kézzel megy át Tamáshoz. Így is történt. Finom ételekkel megpakolt
kosarával csengetett be a férfihoz. Együtt ebédeltek, majd Gitta telefonjáról Tamás édesanyját
is felhívták. Olyan sok közös témát találtak, hogy alig bírták abbahagyni a beszélgetést. Már
újra kigyúltak a fények, amikor hazatért saját lakásába. Késő este jött a hívás fiától. Még
korainak tartotta megemlíteni Tamást. Unokái csacsogása most mindennél fontosabb volt
számára.
Az ünnepek gyorsan elteltek, Gitta mindennapos látogatója lett Tamásnak. Sőt, egy kedves
barátnője segítségével még az édesanyját is meglátogatták az otthonban. 
Amikor otthon volt, észrevette magán, hogy rég elfeledettnek hitt dalokat dúdolgatott, és
egyre többször gondol Tamásra. Kedvelte a férfi nyugodtságát, ahogy elfogadta a vele
történteket. Jó volt vele beszélgetni és szinte mindenben egyetértettek. 
Hálás volt a sorsnak, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül tudott Tamáshoz vonzódni.
Mindketten úgy érezték, hogy a sok magányos év után a legszebb karácsonyi ajándékot
kapták.