Ponyva novella

Avagy a darázs esete a trottyos citrommal.

A Balázs famíliában mindenki szereti a citromot. Miért lényeges ez? Ez a magyarázat arra, miért repül az a darázs kissé kótyagosan az autópálya felé. Az a darázs, aki éppen az előbb szállt le a kerítés nélküli kis kertjükbe falatozni egy keveset. De kezdjük is az elején. Szép hétfő reggeli nap volt!

Ez marhaság! Nincs olyan a világon, hogy szép hétfő. Narrátor létedre lehetne több eszed, egyeske!

Már megbocsáss, de ez az én elbeszélésem! Egy elbeszélésben egy narrátor van. Azt meg ugyebár nem kettesnek hívják. Úgyhogy pofa be!

Akkor is marhaság! Szép hétfő, kótyagos darázs és család, aki szereti a citromot.

Halk puffanással nyomatékot adott egyeske érveinek, majd letette az öntöttvas palacsintasütőt.

Szép hétfő reggeli nap volt! A kis Bazsikát nagypapája, az öreg Balázs vitte óvodába. Amíg készülődött a nagypapi, addig ő kiment a tornácra megnézni a napon tovább érlelt citromokat. Tudja, jó, nem szabad hozzájuk érnie, ámde észrevett egyet a tornác alatt, ami jóval korábban legurulhatott, és elveszett. Gyorsan lemászott érte, és zsebre vágta a jócskán túlérett gyümölcsöt. Majd, mintha mi sem történt volna, ugyanott állt, mint alig tíz másodperce.

Ahogyan elindultak a kerítés nélküli kisvárosi telekről, a járdán egy asszonyság egy igen érdekes nagytestű kutyát sétáltatott. Ahogyan közelebb értek, a kis Balázska csodálkozva nézte ezt a kutyusnak nem igazán nevezhető valamit. Majd, kisgyermek lévén, azonnal kérdezett.

– Jó reggelt, Ketyeréné. – köszönt az öreg illedelmesen.
– Jó reggelt, Balázs úr.
– Papa! Miért hátrafelé sétál az a kutya?
– Kisfiam… – vette át a válasz jogát szinte azonnal Ketyeréné. – Ez a díjnyertes eb a menetiránynak megfelelően halad!
– De hát elöl van a farka!
– Az nem a farka, kisunokám. – Majd elhalkulva, kissé elbizonytalanodva megigazította az öreg Balázs a szemüvegét, mert kezdett felerősödni benne a gyanú, hogy nem a gyerek hülye.
– Ez egy pitbull keverék. Prüntyi a neve! – húzta ki magát büszkén Ketyeréné, miközben elsuhant mellettük a postás sárga nyitott kisbusza. Aminek érkezését senki sem méltatta még csak figyelemre sem. Nem úgy Prünytyike! – Egy díjnyertes kan. És az ott az orrán szőrpamacs, és nem farok! Ettől különleges.
– Ez itt pitbull?! – az öreg Balázs most már biztos benne, nem a gyerek a hülye! – Már elnézést, Ketyeréné, de az ott nem egy szőrpamacs! Hanem egy gyerekfej nagyságú rózsaszín pompon, amiből kilóg a szőrtelen rózsaszínű orr! Kérem tisztelettel alássan, soha ne adjon ennek a valaminek a szájába két teniszlabdát! Mert akkor a pofazacsiban a két golyóval úgy fog kinézni, mint egy hátrafelé rohangáló rózsaszínű fasz. És itt kérem gyerekek is járnak.
– Ez hallatlan! Magától, kedves Balázs nagypapa, ezt nem vártam volna. Ez az eb egy eredeti pitbull–labrador–agár keverék!

Nos, egy a járdán bicikliző sportember pont efelé a különleges eb felé tartott, mikor bősz tekerése közben megcsörrent a telefonja. Miközben a postás kifelé tartott a másik átellenes házból egy csomaggal a kezében, amiben zöld teniszlabdák voltak! Szám szerint harminc. Ő ugyan nem tudhatja, ámde hamarosan egy kozmikus háromszögben találja magát, melynek egyik főszereplője lesz Prüntyike, az eredeti pitbull–labrador–agár keverék! Míg a képzeletbeli háromszög másik két felét hamarosan elfoglalja Gróf Hencidai Karfiól, valamint Böfimusz Zoltán amatőr kerékpáros sportoló, aki teljesen véletlenül civilben sintér. És aki éppen feléjük tart, miközben felveszi a telefont.

– Böfimusz Zoltán. Igen, tessék!

Balázs nagypapa már szabadult volna a kis Balázskával, így nem nagyon akarta tovább ragozni a dolgot.

– Öhmm, hát elnézést, ha megbántottam volna, Ketyeréné asszony. – Igen, Balázs már biztos benne. Tényleg nem a gyerek a hülye. Miket ki nem találnak egyesek unalmukban?!
– Az mit jelent, papi, hogy pitbull–labrador–agár keverék?
– Tudod… – készült fel egy tudományosan megközelített válaszra kis unokája részére, ámde az öreg Balázsban megmozdult a kisördög. – Ha letépi a lábadat, akkor vissza is hozza. Mindezt piszokul gyorsan és boldogan! Majd csóválja valamelyik oldalát, remélhetőleg a farkát. Viszlát, Ketyeréné asszony, sietünk az oviba.

Ketyerénével se kell mostanában szóba elegyednie, már csak azért se, mert Prüntyike, miután észrevette a postás sárga kisbuszát, most a tettek mezejére lépett, illetve csak arra készült. Az öreg Balázs, miközben felkapta uncsiját, észrevette, hogy az a kisördög egy trottyos, még nem rothadt, ámde már igen cefreszagú citromot rejteget a zsebében. Azt egyetlen mozdulattal kivéve a gyerek már átázott zsebéből, a fémlemezből készült, kerek, nyolcvanliteres, kerti hulladékok tárolására használt kukába dobta hátrafelé, oda sem nézve. Profin, a vállán keresztül, mind ahogyan az a világhírű kosaras, Michael Jordan zsákol be így világbajnoki kosármeccseken. Csak egy pillanatra állt meg, míg nem hallotta a fémes koppanást. Majd hátra sem nézve, elégedetten és mosolyogva tette be Balázskát a gyerekülésbe.

Pedig, ha hátranézett volna, akkor igen szürreális kép tárult volna a szeme elé! Mivelhogy ő valóban nem tette vissza a kuka tetejét. Viszont a felesége, Balázsné nagyi igen. Mert rend a lelke mindennek! És hogy még tovább lehessen fokozni, Gróf Hencidai Karfiól azt kissé elhúzva helyet csinált magának, hogy a kimerítő éjszakai koncertezés után a kerti hulladékok tetején nyugodtan szundikálhasson. Hogy kicsoda is Gróf Hencidai Karfiól? A Balázs család telekszomszédjának hollófekete kandúrja, aki egyben hivatásos látnok is. Mármint a telekszomszéd az! A kandúr szimplán csak fáradt és szundikálni szeretne, még nem tudva, hogy felé tart maga a Sátán! Egy még nem rothadt, ámde már igen cefreszagú citrom személyében! Az öreg Balázs teljes lelki nyugalommal bekötötte kis Balázst a gyerekülésbe.

Akkor térjünk is rá a főszereplőre. A még lédús, ámde már alkoholos és alaposan megpuhult citromra. Nos, a minden tekintetben ideális ív, amit egy kéz, mely elhajította, biztosított számára, nos, ez a tökéletes röppálya és annak a még tökéletesebb íve a kuka felé megtört. Minden tekintetben eltérítette egy fej, mely Böfimusz Zoltán amatőr kerékpáros sportoló tulajdonát képezte. Aki egy gólpasszt is irigylésre méltó orral fejelés után, erőteljesen bólintva azt a tökéletlen eb felé fejelte. Igen erőteljesen, mert a lédús, enyhén alkoholos citrom nem volt rest a szemei állapotáról személyesen meggyőződni, megtöltve azokat annak tartalmával. Ennek eredményeképpen Böfimusz Zoltán kettétörte tenyerében tartott mobiltelefonját, miközben másik kezével tövig húzta versenykerékpárja patkófékjét.

Szegénykém jobbkezes volt, így a telefont is azzal vette fel. Miért is lényeges ez? Mert amikor a balfék meghúzta a bal féket, akkor az első kerék nemes egyszerűséggel megállt! Ő viszont nem. Mindeközben a citrom útjába beiktatta Prüntyike, az eb hatalmas rózsaszín pomponját, ami véletlenül a feje is volt egyben, bár ennek hitelességét brit tudósok még mindig kutatják. A szerencsétlen kutyából egyszerre jött ki a pitbull és az agár természete. Miután szemei, fülei és orra megtelt enyhén alkoholos citromlével, pitbullként rúgott két lábbal bele egy agár gyorsaságával a fémkerti hulladéktárolóba, amiben Gróf Hencidai Karfiól, a fekete herélt kandúr szundikált.

A postás már látta, igen nagy bajba került, ámde a kiút még nem található, mikor is az előbb megrúgott kuka fedele dinamitként robbant ki, újabb lendületet és teljesen más röppályát adva ezzel az éppen odahulló citromnak, ami fénysebességgel az éppen sikítani akaró Ketyeréné szájában rendezte át a műfogsor eredeti pozícióját. Prüntyike által látott utolsó képsor a postás és az autója volt, majd durr, csitt és csatt: citromsavtól megvakulva támadásba lendült.

Érezte a postás szagát, pontosan tudta, hol állt alig egytized másodperce. Prüntyikéből kirobbant a vadállat! Fogakat csőre tölt! Támadás!

Miközben a postás feje felett a levegőben átbukfencező, félig megvakult Böfimusz úr katapultált, első kerekét blokkolva biciklijéről, véletlenül ölbe kapta a fémszemetes ideiglenes lakóját. A Prüntyike által halálra rémült herélt kandúrt, akinek egy látnok a gazdája. Gróf Hencidai Karfiólt személyesen, aki most érezte csak igazán, milyen is az igazi rémület! És ha ő érzi, hát érezze a támadója is! Ő nem fog szégyent hozni kardfogú őseire. Hangos „Míííiiááuáuáuzáuwú” kíséretében húsz pengeéles és nem éppen kicsi, valódi kandúrkarom kezdte meg áldásos tevékenységét, tesztelve a biciklis ruházatok Rembrandtját, a mindenkori technika csúcsát: a TEMPO PRO Tri Suit egyedi és piszok drága sportfelszerelését. Amiben egyáltalán nem éppen véletlenül Böfimusz úr üvöltött fájdalmasan, mindkét kezével kissé izgatottan kalimpálva.

Minek eredményeképpen egy hatalmas nyaklevessel jutalmazta a kutyáját békésen sétáltató Ketyerénét! Az ezt némiképpen nehezményezte, mivel éppen szándékában állt megfulladni egy félig trottyos, kissé megalkoholosodott citromtól. Ezt jelezte is, mert fénysebességgel köhintette ki magából egyenesen a lába alá, amire aztán rá is lépett!

Mivel Prüntyike éppen a postás lábikráját vette célba, és ennek eredményeképpen hatalmasat rántott a szinte nullára kiengedett automata pórázon, amely Ketyeréné kezére már rá is tekeredett. Arra a kezére, amivel – miközben a kicsúszó, bal trottyos citromra lépett lábával – éppen az egyensúlyát veszítő hölgyemény a teste feletti kontrollt vissza akarván nyerni, egy hatalmasat kalimpált, hogy még a szertornász világbajnok is megirigyelhette volna.

Nos, Postás Pityu, aki korábban Bunyós Pityuként is ismert volt, most két kézzel tartotta a harminc teniszlabdát tartalmazó csomagot, felkészülve a halálra is! Ámde ezúttal a sors kegyes volt hozzá, mert Ketyeréné erőteljes rántása eltérítette az alkoholos citromlé-ömlőt, ideiglenesen megvakult Prüntyikét, aki a postás lába helyett a postásautóba harapott bele, annak is a kerekébe! Ami aztán fájdalmasan ugyan, ámde postáshoz méltóan rettenthetetlenül elsziszegve gyászindulóját kilehelte ezzel a lelkét is.

Postás Pityu fellélegzett, megúszta. Kár volt! Mert Ketyeréné bal kicsúszott lába biztos pozíciót fogva ezúttal a jobb csapódott ki annak teljes lendületével. Postás Pityu egy operaénekest meghazudtolva kiáltotta világgá minden basszust és baritont mellőző halálsikolyát családi ékszereinek, a gatyájában tárolt tojásainak. S mivel a csomagban csak teniszlabdák voltak, így azt sikítva és bebandzsítva, keresztberogyasztott térdekkel roppantotta össze. Igen: az ez idáig a kezében tartott és féltve őrzött, ámde a címzett által át nem vett csomagot! És a benne lévő harminc teniszlabda harmincfelé gurult.

Nos, a helyszínelés nem tartott sokáig. Ámde a szinte egyszerre velük kiérkező mentősök sehogy sem akartak elkészülni. A postást már elvitték, hatalmas jégakkuval a lábai közt, kislányos hangon nyöszörögve. Ketyeréné már az ügyeleten várta kiugrott térde helyrerakását. Amit állítólag igen erős rúgással sikerült beszereznie.

A postásautó kerekét már ugyan leszedték, ámde azt képtelenség volt Prüntyikétől, a pitbull–labrador–agár keveréktől elvenni. Mint ahogyan Böfimusz Zoltán amatőr bicikliversenyzőről se tudták lefejteni a még mindig igencsak dühös Gróf Hencidai Karfiólt! Aki a Balázs család látnok telekszomszédjának hollófekete kandúrja. Meg kellett hát várni mindenkinek az állatorvost, hogy Böfi úr szállítható legyen.

Mindeközben a kis szigetközben két darázs csemegézett a trottyos és kissé alkoholos, valamikori citrom maradványaiból. Ők is, mármint a két darázs is hallgatta a történteket. Hogy attól rötyögtek-e oly felszabadultan? Vagy éppen az alkoholos citromtól? Nem tudni. Ámde mikor az állatorvos megérkezett, felröppentek, és az egyik megtámadta a kocsi szélvédőjét fejjel. A szélvédő nyert. A másik még ezen is vihogva tovaszállt.

Az állatorvos látva az eset képtelenül komolytalan komolyságát, azonnal intézkedett. Injekciós tű helyett egy macskakonzervet bontott ki. Gróf Hencidai Karfiól azonnal átállt az ő oldalára, immáron barátságosan dorombolva. Majd ránézett Prüntyikére, és nem igazán értette, miért ragadt egy kocsikerék a fenekére. Aztán végül rájött: fordítva nézi ezt az igen érdekes ebet. És igen, így már értette. A szájában volt az előbb említett kocsialkatrész.

– Mit is mondott? Milyen fajta kutya ez?
– A gazdája azt mondta, hogy pitbull–labrador–agár keverék.
– Szép kis gazda az ilyen! Így kicseszni egy kutyával.
– Igen, ilyen rondát még én se láttam sohasem, doki. Maga rájött rögtön, melyik az eleje?
– Frászt, gondolkoznom kellett. Végül is a kocsigumi miatt jöttem rá. Ha már ráharapott, azt a fenekével elég bajosan teheti. Na! Nézzük meg, mennyi labrador van benned?

Most se szikét kapott elő, hanem a postás által szanaszét gurított zöld teniszlabdákból – ami éppen most egy helyszínelő táskában pihenget, mind a harminc –, na azok közül kivett kettőt, és eldobta ellenkező irányba. Prünytikében pont annyi labrador vér volt, hogy hagyja a fenébe azt a büdös kereket, és a két pattogó labda után vesse magát. Agár ősei révén szinte egy pillanat alatt utolérte azokat, és pitbullként sem vallott kudarcot, mert egyetlen kaffantással mindkét teniszlabda már a pofazacskójában volt. Majd kiütközött rajta a labrador, és futás vissza. Azzal a hatalmas pomponnal a fején nem igazán lehetett eldönteni, most feléjük fut, vagy tolat.

– Jesszusom! – kiáltott fel a rendőr. – A pofazacsiban a két golyóval úgy kinézni, mint egy hátrafelé rohangáló rózsaszínű mű broki, igazi kibaszás!
– Hát igen, szegény jószággal kiszúrt az élet.

Ez már a mentősöknek is sok volt. A sztorit hallották az elejétől a végéig. Próbáltak nem röhögni, úgy tették be a pórul járt biciklist a mentőbe. Mikor is a rendőr a beteg után szólt:

– Hogy is kell írni a nevét?

Zoltán bosszúsan ráncolta a homlokát! Majd lemondóan eltagolta:

– Bö-fi-musz!

Kár volt! Mert még nem rakták be a leszíjazott Böfimusz urat a mentőbe, viszont ez volt az utolsó csepp a pohárban! Az ez idáig felgyülemlett feszültség egyszerre robbant ki belőlük, és úgy röhögtek, hogy elejtették a hordágyat. Eredmény: egy törött láb és egy betört orr.

Igen. Így történhetett, hogy a darázs esete a trottyos citrommal történet egyenlege negyvenhét totálkáros autóval és tizennyolc sérülttel és egy rendkívül boldog kutyával végződött. Mégis, hogyan lehetséges mindez?

Jaaa! Nem említettem a történet elején, hogy a darázs kissé kótyagosan repült az autópálya felé? Na, még csak most fog odaérni.

Vége…