És ha kitör a Vesuvius?

– És ha kitör a Vesuvius?
– Hogy érted a kérdést, barátom?
– Szó szerint értem, ó, Caius Vicinius. Mi lesz, ha kitör a Ve­suvius?
– Ó, drága barátom, Sergius Lucinus, miért aggódsz emiatt? Az istenek vigyáznak ránk.
– Igen, tudom, de gondold csak végig. Ugye tisztában vagy vele, hogy egy ekkora vulcanus, mint a Vesuvius, egész váro­sunkat eltörölheti a föld színéről?
– Hát azért az talán túlzás, barátom. Elég messze épült a hegytől ahhoz, hogy a láva idáig elérjen.
– Bizonyára, de elég messze ahhoz is, hogy egy pyroclasticus kitöréstől is biztonságban lehessünk?
– Nos, hát ebben igazad van, az alighanem elérne minket.
– Szerinted mekkora károkat okozna, ó, Caius Vicinius?
– Hát ha elég nagy lenne, akkor bizony, Jupiterre, egy dena­ri­ust sem adnék bárkinek az életéért, aki akkor a városban tartóz­kodik.
– Helyesen látod, barátom.
– De mit tehetnénk ellene, ó, Sergius Lucinus? Az istenekre kell bíznunk magunkat.
– Ellene semmit, barátom. De elképzelhetjük, mi történne.
– Hát ha belegondolok, aligha számíthatnánk másra, mint hogy századok múltával az italicus törzsek körbeépítik váro­sunk romjait. Ha van egy csepp eszük, nem rombolják le, ha­nem megőrzik mint curiosum historicumot és csengő sestertiu­sokért mutogatják a barbár törzsbelieknek.
– Valószínű. Képzeld el, hogy gyönyörű városunk turisticus látványosság lesz. Ó, barátom, talán egy nap imagines via­ru­mon fogják szemlélni e pazar villák romjait.
– Mint afféle vivarium archæologicumot? Elképesztő gondo­lat, ó, barátom. Bejönnek a porticuson, körbesétálnak, megné­zik, hogyan éltünk egykoron, a gyerekek szaladgálnak villáink roskatag falai között, aztán estére mind hazamennek autovehi­culumon.
– Ó, barátom, Caius Vicinius, döbbenetes a kép, amit magunk elé vetítettünk, de valóban félő, hogy ez történne, ha kitörne a Vesuvius. Még Herculaneumba sem menekülhetnénk, hiszen ők is éppoly veszélyben lennének.
– Hát reméljük, hogy nem tör ki.
– Vagy legalább nem lesz pyroclasticus.