Az öreg király és az új világ

Éjjel alkottam meg az öreg király birodalmát. Amely mellett az idő egy gyorsvonat sebességével haladt el. A király és neje mit sem ért ebből. Egyértelmű dolgokat látva is kiderülhet, az mégsem az, aminek látszik. Illetve az, de a józan ész menekül tőle, mikor a tényekre hazugságokat aggat a köztudat. Ráerőltetve az átlagpolgárra, de még a királyokra is! A jelenkor problémáit bemutatva a mai kort nem értők szemével. Ne ijedj meg, a király verselve kezd, de a királyné leállítja. Mert idegesítik a rímek! És hiába király a király, ha a felesége ráparancsol, azonnal hagyja abba. Fogadjátok szeretettel kis írásom:

Hetedhét országon is túl, hol a kurta farkú malac túr, annak is a végében. Az üveghegy másik oldalán, felhők felett a csúcsán. Ott van egy végeláthatatlan kerek erdő, miben elvész minden tekergő. Pontosan a kellős közepén! Ott élt egy öreg király, uralkodva nemzetén. Éltek ott békességben, boldogságban, egészségben. Népe tisztelte, szerette az uralkodót és feleségét, gyermekeit, azok párjait, unokáit, egész háza népét, mi maga volt a szerénység. Elkerülte országát a szegénység! Palotája híján volt a kacsalábnak, nem forgott az gyémántos tavon, hisz királyuk maga volt az alázat.

Történt egy nap az eset, mi királyunkkal megesett. Az idő vasfoga kemény, mint a halál kaszájának éle. Hősünk páncélján s fegyverein repedések jelezték, hogy már nem harcra készek, azokat bizony cserélni kéne! Ennek biza fele se tréfa! Tett is érte az öreg király! Hamar küldöncöt szalasztott a kovácshoz: csináljon neki újakat immár. Csengjen az üllő, pengjen az izzó acél!

Nyugodj meg, életem párja, elintézem ezt, Adél.

Az öreg királyné fejét rázta buzgón, s kedvesen.
– Apjuk, más már a világ, hagyd ezt fiaidra – nézett rá szeretetteljesen.

Nem úgy van az, asszony, fejemen a korona! Én vagyok e szépséges ország ostora. Erőm veszítve, gyámoltalan, mit lát majd az ország népe?! Királyuk vén és haszontalan?! Ezt én meg nem engedhetem! Vagyok ebben hajthatatlan. Példát kell mutatnom a gyermekeknek. A trónon nem kecskék mekegnek! Értük él és hal királyuk! Ha kell, csatában hal meg országáért. Népem hűségét biztosan megháláljuk. Ha már új fegyverzetet venni sem vagyok képes, mivégre ülök én a trónon? Miért nem adom annak át, kinek ez nem is kérdéses!

Így a király, s Adél mosolya őszinte.

Dolgavégezetlen jött vissza az uralkodó küldönce. A kovács már rég nem istállóban gyárt. Hatalmas cége elborítja a határt. Megrendelésre dolgozik már csak ő. A király szívéről nem esett le a kő. Levélben veszi a munkát a kovács lajstromba. Mindegy, ki a megrendelő, azé kész előbb, ki jobban fizet! Az kerül sorra.

Régen ismerte egymást mind, ki kerek erdő rejtekében élt. Csengett az aranytallér, kézfogás, áldomás, adott szó kötelez, ember jó szándékot remélt.

– Apjuk! Ha befejezted a rímfaragást, akkor talán neki is állhatnál tenni a dolgod, míg nem késő.
– A krónikáknak meg kell örökítenie az eseményeket! Le kell írni minden történést, hogy a következő nemzedék tanulhasson esetünkből.
– Akkor legalább ne rímekbe tedd! Nagyon idegesít. Hidd el nekem, hites uram és királyom, nem jó az neked, ha a feleséged bosszús lesz!
– Asszony! Uraddal és parancsolóddal beszélsz. Az én fejemen van a korona!
– Lárifári. Azt húzol a kopasz kobakodra, amit csak akarsz. Engem nagyon nem érdekel. Játszhatod az uralkodót, felőlem aztán! De amíg én vagyok a nyak, addig az a fej arra fordul, amerre én akarom, és én nem akarok rímeket hallgatni! Se most, se később, te király. Megértettük egymást, ugye?
– Amikor elvettelek feleségül, akkor nem mondták, hogy ilyen leszel! Ha tudom, soha meg nem tettem volna!
– Nem hát. Na, te király! Tedd a dolgod. De semmi rímelés, verselés! Vagy efféle kedvtevés!
– Ragadós, vigyázz! A rímvetés… – az öreg király vigyora valódi volt, de a királyné nem volt épp vicces kedvében. – Na jó, akkor csak leírom, ahogyan és ami történt.

A király fegyverzetét, páncélját megette az idő és a rozsda. A küldönc nem járt sikerrel. Magának neki kellett elintéznie. Valahol jogos volt a dolog a kovács részéről. Végül is újra méretet kell venni és a többi.

Elővette hát az üveggömbjét, és bekapcsolta. A Windows piszok lassan töltött be. Ez is lassan cserére szorul. Amivel nem is lenne semmi gond, de kell hozzá egy megbízható kobold is, aki fel tudja programozni azt. Anélkül, hogy elvesztenék a jelszavakat, mentett adatokat. Ilyen meg nem sok van.

Amíg ezt a király átgondolta, addigra felállt a rendszer, és már fent is volt az éterben. Megkereste az ide vonatkozó oldalt, és leadta a rendelését.

Előre ki kell fizetni! Ez a pofátlanság netovábbja, de komolyan! Elvégre király vagyok! Meg aztán ki az, aki előre fizet manapság? Na jó, erre most tényleg nincs se időm, se kedvem.

Közben felugró képek, ablakok, kéretlen reklámok jelentek meg az üveggömbben. Ez a bosszantó, nem a rímfaragás! Kell egy új vírusirtó, mert ez így nem lesz jó. Ha bekap egy trójait az üveggömbje, akkor annak annyi lesz. Meg a jelszavaknak is. El is döntötte, ez lesz a következő projektje!

A fegyverkovácsok időpontot kértek tőle. Kiválasztotta, rendben. Tizennyolc arany az ára. Basszus, alig száz éve egy egész birtokot tudott venni egy aranyért! Míg ezen füstölgött, balsejtelme tovább piszkálta belsőjét. Valami itt nincs rendben! Valami szokatlant érez, de nem tudja megmondani, mi az.

Döntött: nem a Bank a vén zsugorihoz szolgáltatást választotta, hanem Paypal-varázslattal fizetett. Így kicsit drágább, de ha nem megfelelő a rendelt áru minősége, vagy meg sem érkezik, akkor legalább visszahívhatja a tizennyolc aranyát.

Készen van, rákattintott a fizetés opcióra. Rendben, visszaigazoló jelszó. Már jött is a Paypal postagalambja! Letekerte lábáról a titkos számsort, megnyitotta a levelet: 974852. Identitás megerősítve!

Fizet most, vagy csak egy hónappal később? A Nem verjük át bank előnyös szolgáltatásokat nyújt. A „fizet most” szolgáltatásra kattintott. Újabb Paypal postagalamb érkezett. Ön a „fizet most” szolgáltatást választotta. Ha meg kívánja erősíteni a döntését, kérem kattintson az „igen” feliratú félszemű törpére.

Rákattintott, a törpe kacsintott neki fél szemével, és újabb postagalamb jött. A király újra letekerte lábáról az üzenetet, és megnyitotta a levelet.

Önnek sikeres Paypal-tranzakciója volt. Két napon belül tizennyolc egész egy tized aranyat levonunk folyószámlájáról. Köszönjük, hogy a mi szolgáltatásunkat választotta.

– Nem értem, mi a fenéért kell ezt ennyire túlbonyolítani?! Időpontom van. Odamegyek, méretet vesznek. Készpénzben fizetek! Ennyi.
– Ne dohogj már, apjuk! Örülj, hogy egyáltalán el tudtad intézni, és nem kellett az ükunokád segítségét kérned, mint a múltkor. Amikor letiltották az éteren a banki szolgáltatásaid, mert háromszor is rossz színű postagalambbal igazoltad vissza identitásod.
– Nem értem, miért jó az, hogy a sok köztes léhűtőt bevonom abba, amit magam is el tudnék intézni személyesen. Na mindegy, ez a modernizáció. Haladni kell a korral. Bezzeg a mi időnkben megégettük a boszorkányokat! Elvettük a koboldok aranyát, levágtuk a trollokat. Most meg alkalmazzuk őket, meg közalkalmazottakat, polgármestert csinálunk belőlük! Megválasztjuk képviselőnek… Chőöö… micsoda kifordult világ!
– A hétfejű sárkányok is elrabolták régen a királylányokat! – csóválta rosszallóan fejét az öreg királyné. – Azokat meg vezető pozícióba teszik, mert több szem többet lát. Felháborító!
– Hogy raboltak volna el téged is, némber!
– Mondtál valamit, fiam?! – nézett az vissza rosszallóan.
– Azt mondtam, hol babot, boltban éget a héber!
– Mi köze ennek a hétfejű sárkányhoz?
– Semmi sem. Én már a hétvégi ebédről beszélek.

Az öreg király és királyné nem is gondolta volna, milyen közel volt a hétfejű sárkány. Mint ahogyan azt se, a meghekkelt üveggömbön keresztül látott és hallott mindent is.

Amíg a programozó feje tovább dolgozott, addig a vadász feje már elküldte a vadászsólymokat. Akik elfogták az öreg király postagalambját, aki helyett a sárkány egy másik feje már útra is indított egy klón, hecckelt postagalambot, és az öreg király tizennyolc aranya már el is tűnt az éterben. A Paypalhoz sosem érkezett meg az. Mert bizony nem az az oldal volt megnyitva, hanem a klónja. Hiába is reklamált érte két hét múlva. Mérges is lett, de nagyon, személyesen ment be a Mi vagyunk az ön legjobb barátja bankhoz.

Felnyergelte hát táltos paripáját, mely tüzet eszik és füstöt okád. Patáján gyémántos patkó szikrát ver, ahogyan vágtat! A hihetetlen egy lóerő nem kérdez, nem várat. Ha megrántja a gyeplőt, a táltos paripa meglódul, mintha csak varázslat lenne a hátsójában. A sok modern elektromos ló csak bámul ostobán! Ahogyan kifogyva villámaikból vánszorognak a szélső sávban lomhán.

A legjobb barát ismét segített. Három aranyért! Akárhogyan is, de ez a páncél bizony drága lesz! Három arany volt az ára. Két kattintás a bank üveggömbjén, és az ellopott aranyak vissza lettek hívva.

Örül is neki a király. Ugyanakkor átverve is érezte magát! Milyen legjobb barát az ilyen. Segíthetné, tehetné! De csak akkor teszi, ha megfizetik az árát.

Így füstölögve ment ki a parkolóba, amikor is újabb kellemetlen meglepetésben volt része! A varázslatügyi hivatal közterület-felügyelője épp akkor tépte le a büntetőcédulát, majd a táltos paripa bal szemhéja alá behelyezte azt.
– Ember! Mi a jó fenét csinál a táltos paripámmal?!
– Maga csak ne emberezzen le engem! Nem látja, hogy én egy sötétzöld helikopter vagyok?!
– Hölgyem! Mi a jó búbánatos koponyányi manóról beszél?! Hisz maga nem is helikopter! És nem is zöld.
– Fel fogom jelenteni, ha megkérdőjelezi az identitásom! Ha én sötétzöld helikopternek érzem magam, akkor az vagyok! Megértette?! Amúgy meg a vén gebéjének lejárt már a műszaki vizsgája, és a környezetvédelmi matricája is érvénytelen. Kopottak a patkói és homályos, befakult a tekintete. Az irányjelzője sem működik. Egyik sem! A hatósági jelzése sem látható.
– Hogy azt az IQ-vadász mocskos tündér Ilonádat, te roggyant agyú, vasorrú bibircsókos trampli. Hogy a bánatban működnének az irányjelzők?! Amikor parkol az én vadonatújonnan patkolt, gyémántpatkós táltos paripám, és nem ülök rajta! – Az öreg király igen haragosan torkolta le a sötétzöld helikopternek mondott gonosz boszorkányt. – A környezetvédelmi matricája is vadonatúj! A múlt hónapban csinálták, és a tekintete is tisztább, mint a maga elméje!
– Először is: már mondtam, nem vagyok nőnemű egyén. Sötétzöld helikopter vagyok. Másodszor! A műszaki vizsgája a mai napon lejárt a patás közlekedési eszközének. Tehát a környezetvédelmi matricája is érvényét veszítette! A patkó és a ló tekintete nem vitatéma. Azt majd a szakértők bemérik a szigorított műszaki vizsgán, amire kötelezem, miután elvontatták a járművét! Harmadszor: az irányjelző tekintetében elismerem, igaza van. Viszont most veszem észre csak: ön tilosban parkol! Negyedszer! Tetszik vagy sem, rálóg a lófarok a rendszámtáblájára. Így bizonyított, hogy a hatósági jelzés nem látható.
– Hogy mi van? Mit akarsz te elvontatni?! Én vagyok a király! Karóba húzatlak, te! Hát hogy a jó tökömben álljon egy lófarok, ha nem lefelé? Ahogyan Isten teremtette! Ha felfelé állna, akkor meg az erkölcsrendészet vinné el azonnal! Mi az, hogy a tilosban parkolok?! Ez a Mi vagyunk az ön legjobb barátja bank ügyfélparkolója! Itt állhatok másfél órán át, ha akarok, baszki!
– Ha fenyeget, rendőrt hívok! – Azzal átnyújtott egy büntetést öt aranyról. – Mi, sötétzöld helikopterek, nagyon utáljuk az ilyen luxuskategóriás füstokádó közlekedési eszközök tulajdonosait. Főleg, ha királyok. Mind azt hiszi, a törvények felett állnak! Amúgy meg csak akkor használhatja a bank parkolóját, ha banki ügyintézése van, és elhelyezi a lova homlokán a parkolás megkezdését igazoló mechanikus műanyag órát. Maga nem ügyet intéz, hanem velem beszélget idestova tíz perce, feltartva a hatósági személyt kötelessége teljesítésében. A lova homlokán én csak lószőrt láttam. Az meg ugye nem bizonyítja, mikor kezdte meg a parkolást!
– Te helikopterek szégyene! Láncot ne dugjak a lovam seggébe? Tudod csak, hogy horgonyt akasszak rá, ha jön a cunami! El ne vigye egy hullám! Te vagy sötétzöld?! Röhögnöm kell! Tudod-e azt te IQ-harcos, te antiintelligencia-betyár, mennyit is fogyaszt egy helikopter óránként? Mennyi varázslevet szippant fel az a dög?
– Nem, és kérem, ne sértegessen! Mert rendőrt hívok.
– Száz litert óránként! Te nagyon sötétzöld! Az a táltos paripa, amit épp el akarsz vontatni, az, amit legebéztél, öt liter füvet eszik százon, és még dupla turbós metánmegsemmisítője is van! Te nagyon, de nagyon sötétzöld!

Aznap a király nem éppen boldogan, egy rendkívül büdös és zajos, dízelmeghajtású bérszamáron ment haza, tizenhat arany büntetéssel. El is ment a kedve az új páncéltól és a modernizált világtól. Hát még az alattvalóitól.

El is döntötte: nem fog rendet rakni. Modern világot és demokráciát szerettek volna, tessék! Megvan. A tiétek, élvezzétek ki, amíg tehetitek. Ő meg marad az üveghegyen, kerek erdő rejtekében.

De egy biztos: ha bárki ide önkormányzatot szeretne, azt azonnal lefejezteti! A fehér az fehér! A fekete pedig fekete! Aki mostantól mást mond birodalmában, azt azonnal száműzetteti.

Vége…