A kaland novellák a felfedezés izgalmát, a váratlan fordulatokat és a bátorság próbatételeit hozzák közel az olvasóhoz. Ezek a történetek olyan világokba vezetnek, ahol a veszély és a lehetőség kéz a kézben jár, és ahol egyetlen döntés is sorsfordító lehet.
Itt olyan kaland történeteket találsz, amelyekben hősök, úton lévők vagy kíváncsi felfedezők küzdenek meg az ismeretlennel – a Múzsák Könyvtára szerzőinek sajátos hangján.
Merülj el a kaland világában, és hagyd, hogy egy történet ma is messzire vigyen.
Itt olyan kaland történeteket találsz, amelyekben hősök, úton lévők vagy kíváncsi felfedezők küzdenek meg az ismeretlennel – a Múzsák Könyvtára szerzőinek sajátos hangján.
Merülj el a kaland világában, és hagyd, hogy egy történet ma is messzire vigyen.
Aznap, vasárnap, ahogy illik, egy igazi forró nyári nap volt. A nap délben már valósággal tüzelt. A hőmérő higanyszála 40 fok közelében járt, a levegő remegett a forróságtól. Aki tehette, vagy hűvös helyre húzódott be, vagy vízpart mentén keresett hűsölést. A fővárosi strandfürdők is teljes üzemben, ahogy Dezső mondaná, „full”-on működtek. Előző nap még ő is arra készült, hogy ezt a vasárnapot a Balaton partján fogja eltölteni. Nyáron, ha meleg volt, bevett szokása volt, hogy vonattal leutazott Almádiba, és csak este tért haza. Szerette az almádi strandot, mert csupán néhány méterre volt a vasútállomástól, azt a kis távot is, ami elválasztotta őket egymástól, egy szép zöld üde park szélén vezető ösvényen gyalog kellett megtenni. Aztán az egészből nem lett semmi. Reggel későn ébredt…Tovább olvasom…
Lassan bandukolt a ló. Corvinus már majdnem elveszítette az eszméletét, amikor megpillantotta a távolban a pici faházat. A teraszon mécses világított, a telihold pedig úgy ragyogott, hogy a ló szőre kékes-feketén fénylette. – Holdfény… igen, ez lesz a neved! Holdfény! – suttogta Corvinus nehezen. – Vigyél a fény felé, barátom. Hátha emberek laknak ott, és adnak szállást nekünk. De mindegy, bárki lakik ott… barátom… nem érzem jól magam… siess. Már besötétedett, mire elért a házig. Lassan leszállt a lóról, és nehezen kikötötte. – Holdfény, maradj itt… én bekopogok. A házban egy borzcsalád élt: papa, mama és három fiú. Közülük most csak a két picike volt otthon. – Ki lehet ilyen későn? – kérdezte a borz papa, a tűz mellett pipázva. – Mindjárt megnézzük… Lassan odasétált az…Tovább olvasom…
18+ –
Figyelmeztetés: erőszak, fegyverhasználat, trágár szavak.
A második kocsi Alexander lassan sétált a kocsi közepéig, azután megállt. Körbenézett a maszk takarta arcát. – Hölgyeim és uraim, megismernek? – kiáltott hangosan Alexander. Hirtelen mindenki a kezét az arcára rakta. – Igen, én vagyok! – De mit akar? – kérdezte egy rémült nő az első sorban. – Pakolják be a pénzt! – Ezt úgysem ússza meg… tedd, amit mond, drágám! – Na végre valaki, aki gondolkozik! Vedd le a nyakláncot is! – Maszkos! Ismerlek! – kiáltott a nő mérgesen. – Hallgass már! – Ti gazdagok mindig el vagytok szállva! – hajolt a Maszkos lassan a nő arcához. – Mostantól másképpen lesz minden! Alexander csak forgatta az arcát maszkban jobbra-balra, azután a pisztolyt a férje szájába dugta. – Tudod mit? Nem rabolom ki ezt a rohadék vonatot, senkitől nem…Tovább olvasom…
Egy bakancslistás álmom vált valóra amikor megérkeztünk Bled városkába. A Bledi tó a Júlia-Alpok gyöngyszeme, közepén egy kis szigettel. Vízi járművekkel lehet eljutni a szigetre. Pletnákba szálltunk, ami olyan mint a gondola. Ahogy síklott a vízen, nyugalom járt át. Bármerre néztem a csodás hegyeket láttam, alattunk, mellettünk a víz. Megnyugtatott. Az egyik szirt tetején magasodott a Bledi vár. Hajónk elrepített a szigetre, ahol várt a kilencvenkilenc lépcsőfok, ami felvezetett az ezer éves múltra visszatekintő gyönyörű templomhoz. Itt található a kívánságharang, háromszor kell meghúzni és kívánni. Csodálatos nap volt, sok és értékes ismerettel, élménnyel lettünk gazdagabbak. Most már tudom miért nevezik Európa smaragdjának ezt a csodálatos természeti kincset. Az én szívemben is ott…Tovább olvasom…
Volt idő, amikor még a munkahelyeken a távozáskor ellenőrök vizsgálták át a táskákat. Megszemlélve, hogy nem visz-e ki valamit a felhasznált anyagokból. Mari néni került sorra, nála találtak néhány uborkát. – Mondja kérem, nem tudja, hogy nem lehet hazavinni? – kérdezte a megbízott. – Kedveském, ez a saját termésem. Tudja az úgy volt, hogy néhány mag volt a táskám alján, aztán beleborult a vizem, s kezdett nőni a palánta. Épp most lett rajta termés, ezek azok – mentette a nő a helyzetet. A táskanéző zavartan nézett össze-vissza. – Ez a nő minek néz engem! – mondta felháborodottan. A sorban hatalmas nevetés támadt, s tömeg egyszerre kisodródott a konzervgyárból.Tovább olvasom…
Fáradtan bújtam az ágyba. Hosszú volt a nap, s a sok nehézség minden energiámat lehúzta. Hamar el szerettem volna aludni, de folyamatosan apró nesz zavarta meg a csendet a szobámban. Megvolt a ritmusa, szinte büntetni lehetett vele, mert állandóan meghallottam. Össze-vissza gyűrtem a pizsamát magamon, annyit forgolódtam. – Elég, felkelek és megszüntetem, mert nyugtom így nem lehet. Lehajítottam a takarót, bele akartam bújni a papucsomba az induláshoz, mikor a talpam alatt nagy nyekkenést hallok, közben domború síkosságot éreztem. Egy béka lapult a lábbelimben, aki nem akarta, hogy magamat kipihenjem.Tovább olvasom…
Anna felnőtt lányaival a nyaralást tervezték. Mindnyájan hajóútra vágytak az idén, csak az volt a kérdés merre menjenek. – Én a mediterrán vidéket szeretném – mondta a nagyobbik lány. – Minimum, hogy jó barnán jöjjünk haza! – segített rá a fiatalabbik. – Én most pedig a nyugati partokra gondoltam. Nem jártunk még Írországban sem Izlandon – érvelt az anya- gyönyörű tájak vannak arra is. A hűvöset apa is jobban bírja. Nem csalódnátok benne. Folyt tovább az érvelés, ki-ki a maga módján tartott ki a vágyai mellett. – Új-Fundland közelében ütközött a Titanic egy jéghegynek, nem biztos, hogy jól érezném magam arra – szólt bele a vitába az apa- mindig az jutna az eszembe. Felesége, aki épp a szempillaspiráljával ügyködött, a Titanic szó hallatára úgy megrettent, hogy elejtette és…Tovább olvasom…
Kati és Joci már 15 éve voltak házasok. Két évente el tudtak menni 10 nap önköltséges üdülésre, de külföldre már nem jutott pénz. Fizették a lakástörlesztést, a rezsit. Nevelték a lányukat. Ennyire futotta. Kati egy kis szövetkezetnél dolgozott az adminisztráción, Joci meg villanyszerelő volt egy étteremben. Egyik nap Kati kolléganője, Erzsi értesítette a kollégákat, hogy Olaszországba, Velencébe szervez utat nagyon kedvezményes áron. Otthon megbeszélte a házaspár, hogy annyira kedvezőek az árak, hogy ők is elmennek Kati cégével, és vinnék Borit is, a lányukat. Mivel az étkezést mindenki maga oldotta meg, ez nagyon kedvező volt minden szövetkezeti tagnak. Két hét állt rendelkezésre a felkészüléshez. Kati bement egy könyvesboltba, és kért egy Velencéről szóló útikönyvet, amiben…Tovább olvasom…