Az érzelmes novellák világa az emberi lélek legfinomabb rezdüléseit mutatja meg: a vágy, a fájdalom, a remény, a sebezhetőség és a gyógyulás pillanatait. Ezen az oldalon olyan mély érzelmeket megidéző történeteket gyűjtöttünk össze, amelyekben minden mondat egy apró felismerést hordoz. Ezek a novellák segítenek megérteni önmagunkat, visszatalálni a belső csendhez, és új fényben látni mindazt, amit a szív őriz.
A léleksimogató, megható novellák között találsz örömteli, elgondolkodtató és fájdalmasan szép történeteket is – olyan írásokat, amelyek megállítanak egy pillanatra, és hagyják, hogy a saját érzéseid is felszínre kerüljenek. Ha érzelmekben gazdag irodalomra, mélyebb önismeretre vagy lélektani töltetre vágysz, jó helyen jársz.
A léleksimogató, megható novellák között találsz örömteli, elgondolkodtató és fájdalmasan szép történeteket is – olyan írásokat, amelyek megállítanak egy pillanatra, és hagyják, hogy a saját érzéseid is felszínre kerüljenek. Ha érzelmekben gazdag irodalomra, mélyebb önismeretre vagy lélektani töltetre vágysz, jó helyen jársz.
A fenyők koronái között átszűrődött a napfény; aranyló pászmákban terült el az erdő puha, mohaszőnyegére. A levegőben nedves avar, gyanta és valami furcsa, régi emlék illata lebegett. A tisztás közepén két autó állt — vagy inkább aludt — egymás mellett, moha borította, rozsda falta testtel, mintha csak az idő tartaná őket életben. Liza óvatos léptekkel közeledett. Cipőjének talpa tompán süppedt a mohába. A hangja halkan csengett az erdőben: – Te is látod… hogy olyan, mintha várnának valamire? Bence mellé ért, kezét zsebre tette, majd hosszú másodpercekig némán figyelte az autókat. – Olyan, mintha még mindig haza akarnának vinni valakit. Liza végigsimította a poros, hideg ajtót. – Szerinted kik ültek benne utoljára? – Talán… – Bence elmosolyodott, de mosolya szomorú volt –…Tovább olvasom…
A gép kerekei finoman koppantak a nápolyi kifutón, és Maja izgatottan szorította a karom. – Anya… most tényleg itt vagyunk! – csillant fel a szeme. – Igen, innen már a tenger vár ránk – mosolyogtam. A reptér ajtaja kitárult, és az első meleg olasz szél úgy csapott meg minket, mintha már az érkezésünk pillanatában tudná, hogy ez a nyár fontos lesz számunkra. A transzferbusz kanyargott a hegyek között; citromligetek, kőházak és zöld dombok suhantak el mellettünk. Maja az ablakhoz tapadt. Aztán egy éles kanyar után felbukkant Positano. Színes házak kapaszkodtak egymás fölé a hegyoldalon, mint egy egymásra rakott meseváros. Lent a tenger mélykék volt, olyan nagy és tiszta. – Anya… ez gyönyörű – súgta Maja. – Sokkal szebb, mint hittem. – Tudtam, hogy imádni fogod –…Tovább olvasom…
Az asszony hálásan nézett férjére, aki a hintaszékben kényelmesen elhelyezte, majd úgy fordította a széket, hogy a kétszárnyú erkélyajtó üvegén keresztül a kertet láthassa. Kellemes késő őszi délután volt, az égen tündöklő Nap szikrázóan küldte sugarait a földre. A férfi súgott valamit az asszony fülébe, mire az elmosolyodott, és megsimogatta párja kezét. Ő válaszul csókot lehelt a homlokára, és halk léptekkel kiment a nappaliból, hogy a ház körüli teendőit folytassa. Az asszony egy ideig a kertet figyelte, most nem bosszankodott, hogy a feketerigók jóízűen lakmározzák az amúgy is kevés almatermést. Éhesek szegénykék, nekik is kell a táplálék – gondolta magában. Már rég le kellett volna szedni, de ez a váratlan betegség teljesen felborította az elmúlt napokat… A napsugarak mintha csak…Tovább olvasom…
A bizsubolt kirakatára rásütött a déli nap sugara. Csak úgy csillogott-villogott a sok kiállított csecsebecse, olcsóbb, drágább láncok, gyűrűk, brosstűk és még sok egyéb apróság. A boltocska mindössze egyetlen helyiségből állt. A főnöknőn kívül csak egy eladó dolgozott itt: Gábor, a főnöknő fia. Nem vették fel őt az egyetemre, ezért úgy döntött, egy évig édesanyja boltocskájában dolgozik. Érdekes módon, amióta itt van a boltban, különösképp megnőtt a bolt forgalma is. Nem csoda, hiszen a sok fiatal lány sokszor csak Gábor miatt kukkantott be a boltba. S ha már bekukkantottak, körül is néztek és vásároltak ezt-azt. A fiú meg örült a sok szép lánynak. Különösen egy apró termetű, fekete hajú lány tetszett meg neki. A lány egyre gyakrabban tért be a boltba, s Gábor úgy érezte, nem csupán a…Tovább olvasom…
Hangtalanul - Aurora Amelia Joplin A madár a földön feküdt, mozdulatlanul. Nem volt se nagy, se különleges, csak egy apró test, aki még nem adta fel. A nő lehajolt, tenyerébe vette, és megérezte: él. A szíve dobbanása olyan gyenge volt, hogy minden pillanat ajándéknak tűnt. Nem gondolkodott. Csak ült vele a csendben, mintha tudná: nincs mit tenni, csak maradni. A levegő lassan megtelt bizalommal. A madárka szeme kinyílt, és egy ideig nézték egymást — két élőlény, akik hirtelen megértették, hogy a félelem és a szeretet ugyanonnan indul. Amikor a madár megmozdult, a nő ujjai ösztönösen engedtek. Nem tartotta vissza. Csak nézte, ahogy elrepül, mintha magával vitte volna mindazt, amit ő sem tudott kimondani. Utána még sokáig ült ott, üres kézzel, de valahogy könnyebben. Nem…Tovább olvasom…
A tenyér-Aurora Amelia Joplin – Mama, itt vagyok… – suttogta Anna, miközben leült az ágy mellé. A kórházi szoba csendje sűrű volt, csak a légzés ütemes nesze szólt, mint egy halk emlékóra ketyegése. Az idős asszony lassan fordította felé a fejét, ajkán halvány mosoly jelent meg. – Tudtam, hogy jössz – mondta rekedten – Mindig tudtam, mikor érzed, hogy hívni akarlak. Anna megfogta a ráncos kezet. A bőre vékony volt, mint a hajnali köd, de a szorítása még most is ismerős, biztos, meleg. – Emlékszel, mikor kicsi voltam, és mindig a kezedbe kapaszkodtam, ha féltem? – kérdezte halkan. – Persze, hogy emlékszem – mosolygott a nagymama. – Akkoriban még te voltál a kicsi madaram… most meg én vagyok a te kicsi madarad. Mindketten elnevették magukat. Az a fajta nevetés volt ez, ami mögött…Tovább olvasom…
A kert hófehér csendjében állt egy magas hóember. Szénszemei csillogtak a hidegben, répaorra büszkén meredt előre, kezében egy rozsdamentes fakanál. – Juci! – szólította meg hirtelen, meglepően mély, ropogós hangon. A lány megdermedt, majd ijedten hátrált. – Te tényleg beszélsz?! – Igen – mosolygott szélesen. – Pisti vagyok. Munkaidőben hóember, egyébként egy kissé különc szakács. – Mit főzöl ilyenkor télen? – kérdezte nevetve. – Hóleves-specialitást – felelte büszkén. – Hópelyhet, dérport, egy csipet szélzúgást teszek bele, és persze egy csipetnyi tél varázsát. – Ez ehetetlennek hangzik! – kuncogott Juci. – Nem neked készítem – biccentett a fán ülő varjak felé. Egy fekete varjú leugrott, meghajolt, majd vidáman kért még egy kanállal a különös ételből.Tovább olvasom…
Az érzelmes novellák mellett érdemes felfedezni azokat a történeteket is, amelyek más módon mutatják meg a lélek útjait: a szerelem örömét és törékenységét, az élet váratlan fordulatait, a nosztalgia múltidéző melegségét vagy az önismeret lassú, belső épülését. Ha szereted a mély, átélhető és lélekre ható prózát, nézz körül más, érzelmekben gazdag kategóriáink között is.
Kapcsolódó témák:
Romantikus, Szerelmes, Élet, Nosztalgikus, Önismereti, Dráma, Kortárs
Kapcsolódó témák:
Romantikus, Szerelmes, Élet, Nosztalgikus, Önismereti, Dráma, Kortárs