A romantikus novellák világa a szív rezdüléseit, a szerelem varázsát és az emberi kapcsolatok mélységét mutatja meg. Ezen az oldalon olyan szerelmes történeteket gyűjtöttünk össze, amelyekben benne van a találkozások izgalma, a szenvedély, a vágy, az újrakezdés reménye és a szívből jövő érzelmek ereje. A romantika itt nem csupán díszlet – minden novella egy apró lélektörténet, amely segít hinni abban, hogy a szerelem mindig ránk talál.
Ha szívmelengető romantikus novellákra, megható szerelmes történetekre vagy egy kis érzelmi feltöltődésre vágysz, jó helyen jársz. Engedd, hogy a Múzsák Könyvtára szerzőinek tollából megszületett történetek elkalauzoljanak a szerelem minden árnyalatába – a lágy érintéstől a sorsfordító pillanatokig.
Ha szívmelengető romantikus novellákra, megható szerelmes történetekre vagy egy kis érzelmi feltöltődésre vágysz, jó helyen jársz. Engedd, hogy a Múzsák Könyvtára szerzőinek tollából megszületett történetek elkalauzoljanak a szerelem minden árnyalatába – a lágy érintéstől a sorsfordító pillanatokig.
Hétköznap az ember normálisan, természetes körülmények közt munkába indul, gondoskodva, már-már túlzottan is körülményeskedve számba veszi elintézendő dolgainak listáját, miszerint: a szemetet ki kell vinni, meg kell etetni a négylábú kis házi kedvencet – már, ha van -, meg kell locsolni a növényeket, hogy arra az időre, míg az illető távol van, még véletlenül se száradjanak ki, köszönni kell a kedves szomszédoknak, és persze jó messzire elkerülni a gonoszabb, barátságtalanabb szomszédok táborát. Ám arra az ember ritkán számíthat, hogy lakása ajtaja előtt egy tüneményesen szundikáló kisbabát talál! Ez azért nem csupán az újdonság totális erejével hat, de bizony jócskán kimeríti a váratlan meglepetés összes fogalmát. – Hahó… kicsikém! Hát te meg hogy kerültél ide? – kérdezte Artúr, aki…Tovább olvasom…
Bori általában délután körül érkezett, miután teljesítette az rabszolgamunkát az egyik szupermarketben, mint árufeltöltő segéd. Bár egyetemi diplomával a zsebében minden vágya az volt, hogy saját vállalkozása lehessen, nagyon úgy tűnhetett, hogy ez elsikkadni látszik a jócskán távoli időben. Bence ragaszkodott hozzá, hogy a kapuban várja, mert ha szatyrokkal jött, magától értetődőnek tetszett, hogy elkél minden segítség. Mire megjött, Bence már régen túlvolt a vacsoraidőn, ám mivel nem akarta megbántani Borit, ezért sokszor egy-egy jégkrémes gombócot is megevett, csakhogy vidámságot csalhasson a gyönyörű, ám az utóbbi időben kissé elveszett nő arcára. Bence nem szerette az alkoholt, és Borinak ez tökéletesen megfelelt, hiszen faterja alkoholista volt, és mindig gonoszra vedelte…Tovább olvasom…
Két álomgyönyörű hölgy beszélget az egyetem mélyföldszintjén, tehát közvetlenül a felszín alatt, mintha szándékosan szeretnék kikerülni a legtöbb érthetetlen, avagy újonnan érkező, ügybuzgó, kíváncsiskodó embert, aki előszeretettel bámulja meg őket. Ülnek, miközben hevesen gesztikulálnak, suhog a ruhájuk, időnként egyszerre fölnevetnek. Jólesik sziránszerű, angyali nevetésük. Mintha magától értetődőnek hatna a titkos közvetlenség, mellyel nem csupán egymáshoz, de a szűkebben vett mikrovilághoz is mindketten viszonyulnak. Halkan és óvatosan köszönök nekik, de mintha nem akarnák meghallani, tovább beszélgetnek maguk között. Látszólag persze ügyet se vetve rám. Kicsit látótávolságukba kerülök szándékosan, és integetve jelzem, hogy legalább vegyenek észre; az egyik szőke kedvesen…Tovább olvasom…
Lassan sétáltam a délutáni hóesésben. Az óváros szűk utcácskáin keresztülvágva közelítettem kedvenc helyem felé. A hópelyhek lassan táncolva hullottak az utcai lámpák és üzletek fényeiben. A világításban egy-egy pillanatra megcsillant a hópihék apró kristályteste. A járókelők élvezték a tél csodáját – nevetgélve, andalogva sétáltak az utcákon. Befordultam a Hotel Marine patinás épületének sarkán egy kis utcába, ahol több apró ajándékbolt, étterem mellett az én úti célom is volt. Az ódon házak kopott fatáblás ablakai behavazva figyelték az alattuk sétáló embereket. Megálltam egy szürke, kőberakásos épület mellett. Hatalmas kirakatüvegén sejtelmes fények szűrődtek ki, amik különleges árnyékot vetettek a hófedte járdára. Felnéztem az ajtó feletti cégtáblára és elmosolyodtam: „Books and…Tovább olvasom…
Szándékosan a pirkadó hajnal legelső sugaraival sétált ki kicsit magányosan, leszegett fejjel a harmincas férfi. Középkorú szülei még javában aludtak, bár kétségtelen, hogy a családtagok többsége – kivétel nélkül – mind koránkelőnek számított. Valahogy mindig is megnyugtatta a hullámzás. Mintha hableányok vagy szirének édes-bús, romantikus énekét hallgatná, és a csönd falain csupán csak a zene éteri dallamai hatolhatnának át. A kis lélekvesztőnek tűnő komphajó éles, harsány kürtjelzést adott, amint befordult a hangulatos kis öbölbe, ami mellett a turisták rendszerint fürdeni szoktak. A kikötőben veszteglő, most csupán ide-oda libegő kisebb halászcsónakok szinte mindig jobb kedvre derítették. Sokszor eltöprengett azon, hogy mi lett volna, ha menyasszonya őt választja ahelyett a…Tovább olvasom…
16+ –
A mű nyelvezete és témája miatt 16 éven aluli olvasók számára nem ajánlott.
A négy egykori gimis barát egy hangulatos, kissé felkapott bisztróban találkozik valahol az Andrássy út forgalmas pontján. Az utóbbi egy-két évben ez a felkapott úrinegyed is méregdrágává vált, bár ezt mintha csupán az itt lakó emberek, és nem a mindent lefényképező turisták vennék észre. Mind a négyen jóformán egyszerre érkeznek a helyszínre. Többségük márkás, hanyag, sportos eleganciát képviselő öltönyt vagy zakót visel. Az inget most lazább pólóra cserélték szinte kivétel nélkül. S míg a méregdrága, eredeti olasz bőr félcipőkben toporognak, addig akad négyük között olyan is, aki inkább a kényelmesebb tornacipős sikkességet pártolja. – Szevasztok, skacok! Na, mi a pálya? Mit iszunk? – kérdezi egy Rolex karórát látványosan felvillantó, hetvenkedőn dicsekvő, zseléshajú fiatal férfi…Tovább olvasom…
Az az átkozott okostelefon állandóan csöngött. Mintha egy egész örökkévalóságig csöngött volna, ahol az idő már nem is létezik. Úgy érezte, szinte azonnal kiadósan megfájdul a feje, ha nem vehet be legalább két-három aszpirint egy kis üdítővel. Kissé hevesen, agresszívan masszírozni kezdte halántékát, majd fejét, és mintha visszketésnek indult volna makulátlan fejbőre is, amin most szigorú kontyot viselt. – Igen… köszönöm, hogy visszahívott, sokat jelent… hát nézze… sajnos pillanatnyilag totálisan be vagyok táblázva, de talán az ebédszünetem szabad, ha az megfelel Önnek…? Az nagyszerű, akkor majd ott találkozunk fél tizenkettő magasságában… én is várom már… visszhall… – Sokszor ténylegesen úgy érezte, mikor legalábbis telefonon beszélt valakivel, hogy valósággal azonnal maga elé tudta…Tovább olvasom…
Ignác világ életében takarító volt. Egy diplomás, önálló értelmiségi takarító. Mondhatnák a laikusabbak, hogy hát igen! Mert olyan világ volt, hogy akinek bizalmi – mondhatni – protekcionális és egyéb befolyásos jellegű kapcsolatai akadtak, azok érvényesültek jóformán az élet bármilyen területén. Pedig ha valaki, akkor aztán Ignác a maga sokszor különös, különc, már-már kissé csetlő-botló, szeleburdi és persze méltán habókos módján a targoncavezetői, árufeltöltői tanfolyamoktól kezdve egészen a szoftver- és számítástechnikai tanfolyamokig jóformán mindent vitéz módon elvégzett, és bár számos hivatalos papír és nyomtatvány birtokosa volt, amit megcsinált abban a percben, hogy az egyetemen is átvette szerénykedő bölcsészdiplomáját cum laude, egyre kiábrándultabb realizmussal és cinikusan…Tovább olvasom…
A romantikus novellák mellett érdemes felfedezni azokat a történeteket is, amelyek az emberi érzelmek más rétegeit mutatják meg. A szerelemhez gyakran társul vágy, nosztalgia, újrakezdés, fájdalom vagy gyengédség — ezek az irodalmi témák tovább mélyítik a romantikus élményt, és segítenek jobban megérteni saját érzéseinket is. Ha szeretnéd tovább járni az érzelmek útját, nézz körül kapcsolódó gyűjteményeink között.
Kapcsolódó témák:
Érzelmes, Élet, Nosztalgikus, Önismereti
Kapcsolódó témák:
Érzelmes, Élet, Nosztalgikus, Önismereti