Múzsák Könyvtára

Arcodra nézve látom bánatod,
félelmedet így gyorsan átadod.
Remegő kezem feléd emelem,
de már nem ér el az üzenetem.

Szemeid zárva, nem nézel felém,
lelked ott áll a szikla peremén.
Egy simogatás a szép arcodon,
ketten átmegyünk a kudarcokon.

Lelked megpihen ölelés közben,
szemed sarkából egy könnycsepp csöppen.
Abban a percben már megnyugodtál,
a fájdalomtól nem is zokogtál.

A csendben kezed felém nyújtottad,
égő fájdalmad, ott eloltottad.
Ketten indultunk el, egy új úton,
túltettük magunk a fájó múlton.

Hozzászólások (4 darab)