Utolsó ölelés

‘Büszke vagy rám?’ – kérdezte.
Hazudni nem akartam.
Kimondtam az igazat:
Félig nem, félig igen.

Magyarázni sem kellett,
mindketten jól értettük,
egymást hosszan öleltük,
egy szebb jövőt remélve.

Azután négy nap múlva
hanyatt feküdt a padlón
semmibe kapaszkodón
karja félig kinyújtva.

Öt év telt el azóta.
Az ölelés eleven,
összeszorítja szívem.
Emlékszem minden jóra.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.