Tárd ki szíved

Az utca hangos volt, mindenki rohant.
Senki nem figyelt az idős emberre,
ki magába roskadva, csendben ült,
egy eldugott ajtó szegletében.

Szeme messze a semmibe révedt,
az emberek nagyon rá se néztek.
Közönyösség, szánalom, megvetés,
talán mind ott volt akkor az utca kövén.

Aztán jött egy pillanat, mit maga sem remélt,
egy aprócska kislány kezében egy szál virág.
Megállt, felé nyújtotta, arcán kedves mosoly.
Szíve megremegett, szemébe könny csillog.

Oly régen volt, mikor még boldog volt.
Mikor még ember számba vették.
A gyermeki szív még romlatlan, őszinte,
tele van önzetlen tiszta szeretettel.

Nyissuk meg szívünket, nem kerül pénzbe.
Egy jó szó, csak egy őszinte mosoly,
sokaknak minden kincsnél többet ér.
Tárjuk ki szívünket az elesettek felé.

Közeleg az ünnep, ilyenkor még fájóbb,
ha magányos, kirekesztett, elesett vagy.
Oszd meg szíved szeretetét, mosolyod.
Százszorosan visszakapod.

Hozzászólások (4 darab)