Bánat

ENIKO BEDO

A lelkem bánat nyomja,
valahol mélyen, valami tapossa.
Úgy sír, úgy fáj,
talán most nagyon kiabál,
de hangját senki nem hallja,
sóhaját az egekbe hajtja,
és ott fent talán elszáll,
vagy könnyekbe visszahullva,
megnyugvást talál.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!