Bánat
ENIKO BEDO
A lelkem bánat nyomja,
valahol mélyen, valami tapossa.
Úgy sír, úgy fáj,
talán most nagyon kiabál,
de hangját senki nem hallja,
sóhaját az egekbe hajtja,
és ott fent talán elszáll,
vagy könnyekbe visszahullva,
megnyugvást talál.
valahol mélyen, valami tapossa.
Úgy sír, úgy fáj,
talán most nagyon kiabál,
de hangját senki nem hallja,
sóhaját az egekbe hajtja,
és ott fent talán elszáll,
vagy könnyekbe visszahullva,
megnyugvást talál.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!