Az árnyék angyala

Láttam egy angyalt

Kinek vállára omlik a haj
Szíve lágy, akár a vaj

Arany színben ragyog szárnya
Fényt szór, nincs is árnya

Arany szárnyú angyal egészen a menny kapujáig repített
Minden gondolatát és érzelmet kiterített
Ő volt az, ki másokat boldoggá tett

Láttam egy angyalt

Ki bármit megtesz értem
Pedig én őt sosem kértem
Ki elfogadta minden vétkem
Ki segített a jó irányba lépnem

glóriája fénnyel ég
Lépte mindig tiszta, s ép
Nem éri gyűlölet, sem vád
Csak a csendes hódolat, csodálat árad rá

Láttam egy angyalt

Ki nehezen nőtt fel
Ki sok fájdalmat lelt

Ennek az angyalnak letépték a szárnyait
És elvették tőle a vágyait
Befeketítették az álmait

Elfelejtették
Rosszul értékelték
És teljesen félreértették

Láttam egy bukott angyalt

Senkit nem érdekelte az érzései
Előbújtak a félelmei

Egészen a földig tiporták
Végül magára hagyták
Ahogy tudták bántották
A lelkét eladták
És a halálát akarták

Láttam egy bukott angyalt

Ki végül mégis felkelt
Ki tettei súlya alatt megfagyott, s torzzá lett
Szíve jéggé vált
Többet sosem szállt

Láttam egy bukott angyalt, ki én vagyok
Mindent a hátam mögött hagyok

Ki vagyok? Ki akarok lenni?
Úgy tűnik nem tudja senki

Egy bukott angyal ki sosem volt elég,
S most csendben hull, mint el nem mondott emlék.

Hozzászólások (1 darab)