Hópehelyből szőtt levél

Diótörő áll előttem a téli fényben halkan,
kezében hópehelyből szőtt levél pihen éppen.
Nem kérdez semmit, mégis értem őt:
csendben ad át valamit, amit régóta őrzött.

A levél könnyű, mint egy pillanatnyi csend,
mégis súlyt hordoz: benne egy élet-igent.
Hópehely-levél, álom karácsony éjjelén,
finom üzenetekkel, csöndek mélyén.

Olvasva érzem: nyílik bennem tér,
mozdul valami, lassan helyére ér.
A Diótörő figyel, nem sürget, nem szól,
az üzenet válaszol helyette.

Hópehelyből szőtt levél engem átölel,
csendben új fénybe emel.
Nem ígér csodát, mégis más lett az éj:
az életem állt össze bennem eggyé.

Hozzászólások (2 darab)