Az el nem küldött levél

Magamban maradtam törten,
mint virág cserépnyi földben,
maradok magamnak törten,
árva szívvel könnyeimben.

Virág szirma hervad,
úgy, mint sorsom,
szégyenem a világ,
végére hordom.

Rakom eget érő máglyára,
szeretlek, hát nem éltem hiába.
Elhagysz?
Fordulva üvöltők lelkemre, magamra.

Az Istent szépen kérlelem,
boldogabb legyél, mint velem,
gondolj azért néha rám, kedvesem,
ne küldj, továbbmegyek csendesen.

S mégis veled leszek,
szívedben megbúvó emlékezet.
S ha hívnál egyszer újra,
hűségem kisértsen éjszakákon.

Elkergetett boldogságom,
nem voltam jó, tudom,
rózsává váljon a fájdalom,
bocsátsd meg vétkemet,
láthassam néha
mosolygó szemedet.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.