Szakadt szívkabát

Forrás: Net

Öltések tartanak össze,
nem a kabátom,
hanem az, ami alatta remeg,
a makacs szívem.

A varrás öltései fájó imákra emlékeztetnek,
tű fel, tű le, -
naponta sokszor próbálok
nem szétesni.

Gombok hiányoznak
kopott kabátszívemről,
rései árván sikoltanak.

Zsebeimben elfelejtett ígéretek, fájdalom,
soha vissza nem adott jó szavak lapulnak.

Kabátom ujját rég megrágta
az idő, kifoszlott,
ott időzött benne sokáig
a várakozás.

Minden öltés egy döntés -
maradni még,
összehúzni a sebet,
nem eldobni azt,
ami hordható lenne -
elég türelem kell, hogy megjavíthassam.

A cérna néha elfogy,
ilyenkor csomót kötök, és remélem kitart, míg lessz pótlás.

Az élet fáj —
de valaki mindig ölt rám egy szép emléket, egy érintés,
egy későn érkező megértés.

S így reggel felveszem újra
ezt a szakadt, mégis szeretett kabátot,
mert melegít,
mert ismer engem,
mert minden öltésében ott vannak az érzéseim.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.