Hangok, dallamok

Csengő bongó, hívogató,
varázslatos, andalító hangok,
mennybéliek,
forognak a légben,
keringenek az égen,
szállnak fenn a magasban.
Várnak.
Hamarosan útra kélnek,
szelek szárnyán,
hogy repüljenek
határokon át,
messzi távolra,
majd érkezve,
sebesen vonuló
felhők hátán,
onnan leereszkedve,
Földre szállnak.
Megtalálnak,
hozzám elérnek,
fülembe másznak,
s ott bűvös dallamokká
összeállnak,
szárnyalnak, zengenek,
tündérmesét, csodás zenét,
susognak fülembe,
bűvölnek, megragadnak,
elringatnak,
elaltatnak,
elvarázsolnak,
majd, ahogy jöttek,
elbúcsúznak,
s el is hagynak.
De emlékük sokáig megmarad,
nem enged, ott bent még
búg, cseng, zeng, fogva tart
a dallam,
s csak hosszú idő múltán hagyja, hogy
a féltékeny csend helyébe lépjen.
De én máris azt keresem, kutatom,
hogyan tehetnék szert arra, hogy
e csodálatos hangok adta dallamokat
újra meghallgathassam.
S kérem Istent, hogy életemben,
legalább még egyszer,
ezt az élményt adja nekem,
hogy újra halljam e meg az égi zenét,
aztán utána már mindegy mi lesz,
többé nem számít, legyen az bármi,
nem sajnálnám, még ha ennek ára,
Istenemre mondom,
lenne akár halálom is.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.