Tűzmadár

Mint a főnixmadár
olyan a lélek.
Hitből, reményből rak bennünk
gyönyörű fészket.

Fényből szőtt szárnyát,
ha Napfelé tárja,
ég és föld között repíti,
szerelmes szárnya.

Más dimenzióból,
felülről látja,
minden földi rossznak
eltörpül az árnya.
A bánat hamvasztja,
hamvába hullva,
örömtől éled,
önmagát gyújtja.
Mindig szebbre, jobbra
törekszik a lélek,
ahányszor elhamvad,
mit égi fény éltet,
az annyiszor feléled.

Fény felé nyújtod,
önmagad gyújtod,
tűzmadár a lelkünk,
amit égi szikra gyújtott.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.