Az arc és a művek

Nézem a grafikát, az arcot,
Karinthy Frigyes mosolyát…
„Minden másképpen van.”
– üzeni a szeme.
„Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek.”
Az írás cirkuszi mutatványa,
együtt a világ színe és fonákja,
a szenvedés szarkalábai,
az irónia szája szegletében,
a szeretet szeme fényében,
igen, az ember igaz ismerete
a maga kettősségében,
nála egyszerre foghatott
egeret kint és bent a macska.
„Ez a marha volt köztünk
az egyetlen zseni” –
– mondta Kosztolányi.
Lehet ehhez bármit hozzátenni?

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.