Igazi télre várva

Forrás: Saját fotó

Decemberben az eget nézem a csodára várva,
Hulljon sok hó az udvarra, a fákra, a házra.
Visszavágyom a múltba, a gyerekkorba,
Mikor igazi tél volt, és mindenki a szánkózást várta.

Ha sűrűn hullna a hó, nagy, fehér pelyhekben,
Ó, mennyit enyhítene borongós kedvemen.
Jégvirág az ablakon, és sütemény a kezemben,
Játék, nevetés és csodaszó a fenyőfa tövében.

Ablakomból lesném a hóembert őrt állva,
Ahogy vigyázna éberen az éjszakai tájra.
Másnap körbefutnám, és ezt minden nap újra,
Míg februárban halkan el nem búcsúzna.

Kopáron fáznak és szomorúak a faágak,
Úgy örülnének egy kis hótakaró meleg kabátnak.
De hiszem, elhozza még a tél az ünnepi havat,
Mitől megnyugszik a lélek, erőt kap a szív és a gondolat.

Szeretteink körében meleg kalács az asztalon,
Sál és kesztyű a fa alatt, angyal léptek a tornácon.
Legyen úgy, mint régen volt: gyerekek a hószánon,
Szeretet és béke a szívekben, énekszó és fehér karácsony.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.