Karácsony ünnepén
Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Karácsony szent ünnepén, csakis annyit kérek,
Önmagatok létét és egymást szeressétek.
Találjatok csodát a ma perceiben,
Ragyogó csillagot a másik szemeiben.
Lássatok túl a gondok ormótlan falain,
Nem segít célt álmodni a ború és a kín.
Szíveteket megnyitva osszatok örömet,
Sokszor egy kedves szó ébreszt fel új erőket.
Ha csekély is az ünnepi asztal bősége,
Értékét emeli a lélek gyengédsége.
Belső templomotokban teremtsetek,
Hogy a fényt befogadva újjá szülessetek.
Egy igaz mosoly, mit átadsz, a legszebb érték,
Lelkeket simogató, gyógyító ajándék.
Nincs földi értéke, s megvenni nem lehet,
De minden egyes napot színesebbé tehet.
Ölelésünk is beszél; ha meleg hatja át,
Némán suttogja el a szív szerető szavát.
Ha kéz a kézbe simulva támaszra talál,
Gondunk terhe egy pillanat alatt elszáll.
Karácsonyi fény adjon hitet egész évben,
Acél kitartást, túljutni a nehézségen.
Türelmet, mikor okosabb meg nem szólalni,
Erőt, a sors rögös útjain vándorolni.
Minden létezőben a csodákat meglátni,
Óvni szeretettel, de sohasem bírálni.
Ne akarjuk az időt mártírként legyőzni,
Életünk véges, merjünk őszintén szeretni.
Önmagatok létét és egymást szeressétek.
Találjatok csodát a ma perceiben,
Ragyogó csillagot a másik szemeiben.
Lássatok túl a gondok ormótlan falain,
Nem segít célt álmodni a ború és a kín.
Szíveteket megnyitva osszatok örömet,
Sokszor egy kedves szó ébreszt fel új erőket.
Ha csekély is az ünnepi asztal bősége,
Értékét emeli a lélek gyengédsége.
Belső templomotokban teremtsetek,
Hogy a fényt befogadva újjá szülessetek.
Egy igaz mosoly, mit átadsz, a legszebb érték,
Lelkeket simogató, gyógyító ajándék.
Nincs földi értéke, s megvenni nem lehet,
De minden egyes napot színesebbé tehet.
Ölelésünk is beszél; ha meleg hatja át,
Némán suttogja el a szív szerető szavát.
Ha kéz a kézbe simulva támaszra talál,
Gondunk terhe egy pillanat alatt elszáll.
Karácsonyi fény adjon hitet egész évben,
Acél kitartást, túljutni a nehézségen.
Türelmet, mikor okosabb meg nem szólalni,
Erőt, a sors rögös útjain vándorolni.
Minden létezőben a csodákat meglátni,
Óvni szeretettel, de sohasem bírálni.
Ne akarjuk az időt mártírként legyőzni,
Életünk véges, merjünk őszintén szeretni.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!