Küszködés

Kovács Attila

Hiába küszköd,
fárad karom szüntelen.
Ez bezárt, rab világ,
át nem léphetem.

Hiába, ki segít, ki nem.
Lebeg bennem a magányt hozó,
öldöklő félelem.

Vér lüktet bennem,
bár saját szervezetem öl!
Nem juthatok tovább,
se le, se föl!

Hitetlen, ki itt jóban bízik,
a jó itt csak másba mar,
semmittevő esztelenség hajt,
az öt boldogító lemondás felé!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!