Küszködés
Kovács Attila
Hiába küszköd,
fárad karom szüntelen.
Ez bezárt, rab világ,
át nem léphetem.
Hiába, ki segít, ki nem.
Lebeg bennem a magányt hozó,
öldöklő félelem.
Vér lüktet bennem,
bár saját szervezetem öl!
Nem juthatok tovább,
se le, se föl!
Hitetlen, ki itt jóban bízik,
a jó itt csak másba mar,
semmittevő esztelenség hajt,
az öt boldogító lemondás felé!
fárad karom szüntelen.
Ez bezárt, rab világ,
át nem léphetem.
Hiába, ki segít, ki nem.
Lebeg bennem a magányt hozó,
öldöklő félelem.
Vér lüktet bennem,
bár saját szervezetem öl!
Nem juthatok tovább,
se le, se föl!
Hitetlen, ki itt jóban bízik,
a jó itt csak másba mar,
semmittevő esztelenség hajt,
az öt boldogító lemondás felé!
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!