Járod az utad

Zsebre tett kézzel járod az utad,
kavicsokat rugdosol,
gurulnak széjjel.
Lehajtott fejjel,
nem figyelsz semmire,
csak közömbösen lépkedsz előre.
Sétálsz céltalanul valahová,
talán egy dalt dúdolgatsz magadban,
csak úgy hangtalanul.
Ketten vagytok a lelkeddel,
összefonódva a természettel.
Lelked beszélne,
de csendre inted,
most csak a nyugalom kell, úgy érzed.
Hallod a madarakat,
elsuhannak melletted,
érzed a virágok illatát.
Látod a fákat mennyire szépek,
hát ugye érzed,
ugye látod a belső békédet?
Ugye már rájöttél arra,
hogy nem sétálsz céltalanul,
már rájöttél az igazságra.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.