Üres pad gondolatai

Sétálok a parkban,
itt egy üres pad.
Szinte hívogat:
Gyere, ülj le rám!

Régen szinte mindig
foglalt voltam.
Fiatalok, idősek
itt pihentek rajtam.

Sok-sok titkot őrzök én,
jót és rosszat egyaránt:
szerelmes csókokat,
bús válásokat.

Azt is szeretem, ha
idősek üldögélnek,
életüket elmesélik,
szívesen hallgatom őket.

Legutóbb egy kisunoka
üldögélt a mamájával,
majszolva a kalácsot,
amit a mama sütött neki.

Sokféle emberrel találkoztam
életem során.
Volt, aki belém véste
találkozásuk napját.

Csak azt nem szeretem, ha
bántanak, eltörnek,
összekoszolnak, mert így
magányos leszek a parkban.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.