Csendélet

Egy-két percre hadd felejtsem
el a világ gondját.
Zúg, s zakatol bennem
a csendélet.

Keresem a megoldást,
(de az alagút sötét még)
Sétál a lepke a mezőn,
mint ökörszem az úton.

S azt hiszem, káprázik a szemem,
vagy zakatol bennem
a csendélet.

Vándor vagyok azt hiszem,
ki nem találja otthonát,
s üres utcákat járva,
egyedül a világot látva él,
hisz zakatol bennem
a csendélet.

Kiben bíztam, az te voltál,
kiben hittem, az te voltál,
s ki itt hagyott, az is te voltál,
mert, ugye,
zakatol bennem a csendélet.

Az alagút sötét még,
s talán az is marad,
s a csendélet is talán itt marad
örökké a szívemben.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.