Keserű újév

Öreg kis barátom szilveszter este
tette meg utolsó sétáját az udvaron.
Gondosan végigszaglászott mindent,
emlékezzen, mit szeretett nagyon.

Megöregedett.
Korábban rohangált, bogarakat,
madarakat kergetett.
Most csak lehajtott fejjel sétált,
süketen, vakon, céltalanul,
törékenyen.

Másnap új évre virradtunk,
kisöreg már nem jött ki az udvarra,
feküdt és könnyezett,
siratta a hosszú, tartalmas, boldog életet.

Napokig nem ivott, nem evett,
búsan vakkantva, fájdalmasan jelzett.
A negyedik napon már nem volt mit tenni,
öreg kis barátom, el kellett engedni.

Vigyázz magadra, Zeuszom, odaát,
elvitted magaddal lelkem egy darabját.
Mielőtt elindultál, én elmondtam neked,
pár év múlva talán újra együtt leszünk veled.

Vigyázz ránk, barátom, a másik oldalról.
Megismerlek arról, amint a szél dalol.
Hiányzol, kiskutyám, hiányzol nagyon…
Úgy múlt el életed, mint jég a tűző napon.

Egyszer átérek én is majd hozzád,
újra nálam lesz a kedvenc kislabdád,
s nagy mezőn futunk együtt ismét,
akkor már idő és tér sem választhat szét.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.