Ezen az oldalon elemezheted
Szabó Szabina „Te vagy”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Tudod vajon, mily sokat jelentesz nekem, kedvesem?
2
Remélem, megérted, amikor elolvasod ezt a versem.
3
Mikor rád gondolok, lassan megnyugszik a lelkem,
4
Hiába vagy távol, azt érzem, mintha tartanál kezedben.
1
Szemeid csillogásában tükröződik a belső fényem,
2
Lelkünk a távolság ellenére is egy ütemre rezzen.
3
Gondolunk egymásra, a nap szinte minden percében,
4
Vágyunk arra a különös érzésre egymás közelében.
1
Azt mondják, az ikerlángom vagy, s én pedig a tied,
2
Ismerjük egymást egy korábbi életből, te vajon érzed?
3
Nem tudom, igaz lehet, de azt viszont biztosan igen,
4
Teljesen más, amit veled érzek, nem volt soha még ilyen.
1
Te vagy nekem a napfény, mely lelkemig hatol,
2
Fényed körülölel, elűz minden rossz gondolatot.
3
Egy belső bizonyosság sugallja szinte minden percben,
4
Te vagy, kit szeretek. Választás vagy, tudom a csendben.
1
Téged választalak, bízom benned és szeretlek,
2
De meg nem folytalak, ha azt akarod: elengedlek.
3
Az érzéseim nem múlnak el, részemmé váltak,
4
Bár napokká növelhetnénk az együtt töltött órákat.
1
Belőled egy élet is kevés, melletted önmagam vagyok,
2
S te engem látsz, nem egy kitalált, hamis szónoklatot.
3
Tőled lett az én életem igazán valós, bár néha nehéz,
4
Hiányzik az ölelésed, a csended, ahogy hozzámérsz.
1
Nem bánom, hogy szeretlek. Ez nekem oly csoda,
2
Nem élhettem volna meg ezt senki mással soha.
3
Talán te is érzed, mintha nem is mi irányítanánk,
4
Vonzódunk egymáshoz, még ha másfele is indulnánk.
1
Nem tudom, mit hoz még a jövő, de bízom abban,
2
Te is örömödet leled a lopott, boldog órákban.
3
Nekem nincs más, s nem is vágyom, csak te rád,
4
Mert nincs más, ki kinyithatja szívem-lelkem kapuját.