Ezen az oldalon elemezheted
Hoffmann Ottóné Gizella „Az emberi magányosság”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Az utcán zaj, a fények égnek,
2
Ám a szívek mélyén árnyak lépnek.
3
A tömeg sodor, ám minden hideg,
4
A lélek csendben sír és remeg.
1
Mosoly mögött titkos bánat,
4
Az ember gyakran társra vágyik,
5
Ám az ember falat épít, fél kimondani,
6
Amit érez, így marad a csend, nincsen válasz.
1
Mégis van remény, hogy egyszer valaki
2
Melléd lép. Egy szó, egy mosoly, egy tekintet,
3
Lassan megnyílik a fáradt szív.
1
Hisz minden embertársra született,
2
A szív szeretni vágy szeretetet,
3
Ám, ha nyitunk, ha adunk,
4
A magányt elvethetjük, mert
5
A szeretet gyógyít minden sebet.