Ezen az oldalon elemezheted
Antal Izsó „Ott fenn az égen...”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Ott fenn az égen, a magasban
2
madarak szabadon szállnak, lebegnek a légben,
3
ha elfáradtak, felhők hátán megpihennek,
4
majd szellők szárnyán tovább repülnek.
5
Egyre magasabbra, egyre messzebbre,
7
Csupán ők, a madarak, azok, kik tudják
8
milyen a boldogság, szabadság,
1
Itt lenn a földön, sajnos be más az élet!
2
E dolgok nyomát kutatva–keresve
3
eredményt felmutatni nem vagy képes.
4
Ha a tekintet itt körbe jár, mit talál?
5
Írigységet, széthúzást, elégedetlenséget,
7
S egyre újabb, és újabb
8
teljesítendő kívánságok sorát.
14
Kérésekre nyílt szájak
18
új vágyak tűzei gyúlnak.
2
ez elégedetlen hangokat hallja?
10
de mindezt orvosolni is tudja?
1
Ó, Uram, tudom, egyedül te vagy erre képes,
3
Mindenek Teremtője, minden titkok tudója,
4
minden bánat, fájdalom orvoslója.
6
De, elnézést Uram, magam csupán gyarló vagyok, s ember,
7
ezért, arra kérlek, kételyeim, szentségtörő szavaim
8
most ezúttal nekem még nézd el!
9
Ó, Uram–Istenem, e lehetetlen kérések teljesítésére
10
magad tényleg képesnek érzed?
11
Továbbá, ha megengeded,
12
én, mint csupán afféle földi halandó
13
most szólni bátorkodom, és tudom, hogy profán,
15
de mégis határozott véleményem
16
kimondom, s veled megosztom:
17
Már megbocsáss Uram–Teremtőm,
18
de kezdetekben ott hibáztad el a dolgot,
19
hogy hálátlan és elégedetlen emberek helyett
20
csupán madarakat kellett volna teremtened!