Ezen az oldalon elemezheted
Soósné Balassa Eszter „Karácsonyi vacsora”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Eső esik, koppan a párkányon.
2
Az asztalon ételek sorakoznak.
3
Sokan üljük körbe az asztalt,
4
de vannak, akik hiányoznak.
1
Lányaimmal, unokáimmal ünnepelünk,
2
fiam távol, vőnk csillagporos úton jár.
3
Nézem, ahogy lányaim felrakják
4
az általuk készített ételeket sorba.
1
Megdobban a szívem, tőlem tanulták,
2
hogyan legyen igazi ünnep az ünnep.
3
Keserédes az este, hiányzik a fiunk,
4
de boldog, újra örül a karácsonynak.
1
Megtöri a csendet két kis unokánk:
2
„De jó, most mi mind piknikezünk.”
3
Mosolygunk, mert ő igazán boldog,
4
hogy mind az asztal körül ülünk.
1
Aztán jön a süti, amit én, a mami vittem,
2
kicsi és nagy örül a mami sütijének.
3
A fatörzshöz érve könnyes lesz szemünk,
4
eszünkbe jut a vőnk, kinek kedvence volt.
1
De ránéztem az unokákra, szemük csillog,
2
és játszani megyünk mi is egy pillanatra,
3
újra gyermekek vagyunk emlékeinkkel,
4
melyek sokkal szerényebb ünnepek voltak.
1
Lassan lecsendesedik körülöttünk minden,
2
nincs csillogás, visszatérnek a hétköznapok,
3
melyeket megszínesítenek, szebbé tesznek
4
a bennünk élő szép emlékek, pillanatok.