Ezen az oldalon elemezheted
Vizkeleti Erzsébet „Vezesd kezem!”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Hol bujkálsz, huncut kísértés,
2
mikor papír fölött mereng fejem?
3
Eltűnsz, ha szavakért nyúlnék,
4
s megjelensz álmomban hirtelen.
1
Nevetsz rajtam, ha tollam elnémul,
2
de halk sugallatod bennem él.
3
Majd írni kezdek, a csend kitárul,
4
papírom táncod fényében mesél.
1
Olykor nap vagy, máskor árny,
2
majd távolodsz, mint tűnő fény.
3
Olykor titok, máskor nevető lány,
4
mindig meglepsz, ha visszatérsz.
1
Jössz és mész, hoz, majd visz a szél,
2
játék és álom vagy, fény és varázs.
3
Olyan vagy, mint láthatatlan kéz,
4
ki vezeti szívem minden gondolatát.
1
Te cselszövő, te pajkos démon,
2
ki betűk közt ugrálsz, mint gyerek.
3
Ha elakadok, te csókolsz homlokon,
4
s már szárnyára is kap a képzelet.
1
Hát játszadozz, bolondos Múzsa,
2
vezesd kezem, űzz velem tréfát!
3
Mert bár szeszélyed bosszant néha,
4
te adod minden alkotás varázsát.