Ezen az oldalon elemezheted
Felső Tamás „Ismered azt az érzést?”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Mikor a napot eltakarják sötét fellegek,
2
egyedül ballagsz a hóban, nincs, ki rád nevet,
3
e ködös reggel a szél se lengedez,
4
s közben a szomorúság járja át lelkedet.
1
Mikor megérint egy kéz,
2
szeme rád mosolyogva néz,
3
s szívedben mindent megigéz,
4
vele a boldogság kapuján belépsz.
1
Mikor édesanyád átölel,
2
érzed, még soha, senkit nem éreztél ilyen közel,
3
s itt karjaiban a mindenség jön el.
1
Mikor megsimítod nagyapád,
2
nagyanyád, szüleid kezét.
4
Az a dolgos kéz mi mindent tett eléd,
5
s arcukat, mint ahogy kövekbe vés a csörgedező patak,
6
az élet úgy véste beléd.
1
Mikor esküvőd van, gratulálnak, mulatnak, s mindenki boldog.
2
Neked csak hogy örülj, táncolj, vigadj, annyi a dolgod.
1
Mikor gyermeked születik, mindegy fiú vagy lány lesz.
3
Megfogni alig mered, mikor
4
kis törékeny testét magadhoz öleled.
5
Kezedbe véve, azt a pillanatot mikor először mosolyog,
6
érzed, egy darab belőled,
7
s e kis ártatlan szív karjaid közt dobog.
1
Mikor elcsendesül minden,
2
s szívedre, mint egy sötét varjú, száll az elmúlás,
3
s vele a gyász, itt benn.
1
Ha ismered, átélted, én mondom,
2
nem élsz hiába, jól becsüld meg mindezt.
3
Hasznos, s boldog volt életed,
4
gondolj erre, ha majd egyszer te is búcsút intesz.