Ezen az oldalon elemezheted
Soósné Balassa Eszter „A Fény”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A Fényed mindig bennem pislákolt,
2
de amikor megláttalak a fák alatt,
3
a pislákoló fény ott mélyen bent
4
lelkemben nyomban lángra lobbant.
1
Néztelek, ahogy álltál lehajtott fejjel,
2
szomorú arcod felém emelted.
3
Szinte megbénult bennem minden,
4
nem akartam elhinni, ilyen lehet.
1
Hogy megmutattad magadat nekem,
2
hogy láthattam a láthatatlant itt lent.
3
De valós volt ott, abban a pillanatban,
4
nem egyedül, párommal láttalak.
1
A láng most még ragyogóbb bennem,
2
lelkemből születik hozzád sok versem.
3
Te vagy, akinek Fénye bennem ragyog,
4
tehozzád fohászkodom, édes Jézusom.
1
Fényed átölel, kezed megtart engem,
2
nem kell félnem, te mellettem jársz.
3
Felemelsz, ha már járni sem bírok,
4
Fényedben tartasz, Fényeddé válok.