Brigi és a csacsi

– Anyuuu, a csacsi az cica? – kérdezte a hároméves Brigitta édesanyjától.
– Ó, dehogyis, Brigikém! A csacsi az egy kicsi szamár. Miért kérdezed?
– Ma az oviban tanultunk egy kis versikét, benne van, hogy: csacsi. Meg az is ott van, hogy „ógmóg”. Anyu, mi az az „ógmóg”?
– Óg-móg azt jelenti, hogy gondolkodik valamin.
– Elmondom a verset, jó?
– Persze, mondd csak!

Brigi meghajolt, majd elszavalta a verset:
Kicsi csacsi sétál, a két füle szétáll.
Azon óg-móg, mi legyen: kertész vagy tanár?
Ha megnő a kis csacsi, egy lehet csak: szamár.

A kislány megint meghajolt, anyukája megtapsolta.
– Tudod mit, Brigi? Szombaton elmegyünk hármasban (te, apu meg én) az állatsimogatóba, és ott közelről is megismerheted a kicsi csacsit. Na, mit szólsz?
– Jaj, de jó! Mennyit kell még aludni szombatig?
– Már csak kettőt.
– Hurrááá! – lelkendezett a kislány.

Másnap reggelre Brigi belázasodott. Otthon kellett maradnia. Nem mehetett óvodába.
Sajnos a szombati program is meghiúsult, így a „csacsi-látogatásból” sem lett semmi. A kislány nagyon csalódott volt. Anya egy kis plüss szamárral próbálta kiengesztelni kislányát. Brigi kissé megnyugodott, a kis csacsi láthatóan jobb kedvre derítette.
Sokkal nagyobb lett azonban az öröme, amikor néhány nap múlva apa bejelentette:
– Lányok (anya és Brigi), készülődjetek, megyünk az állatsimogatóba!