Nyam-nyam, a fehér kismacska

Erdő szélén, kicsi házban lakott Magda mama. Esténként kiült a kis lócájára, és nézte a gyönyörű erdőt.

Egyszer aztán észrevette, hogy Lujzácska, a macskája – aki tűzvörös volt – terhes lett. Gondolta, ketten elvannak ezen a kis helyen, még egy macska elfér, de ha több születik, akkor majd elajándékozza.

Teltek, múltak a napok, hetek, hónapok, mikor Lujzácska macska eltűnt. Magda mama pár napig kereste, hogy ha kell, segít a macskájának, de sehol sem találta. Azt hitte, örökre elveszítette kedvenc állatát.

Szomorúan teltek napjai, de pár nap múlva megjelent Lujzácska, szájában egy hófehér cicával. Magda mama olyan boldog volt, hogy örömében sírt. Leült kedvenc foteljába, Lujzácska felugrott az ölébe, és mindhárman ott pihentek.

– Örülök, hogy megjöttél, Lujzácska. Gyönyörű cicád van – mondta Magda mama, és hozzákezdte mindkettőt simogatni.

A délutánt együtt töltötték, majd estére a két macska egy hatalmas kosárban hajtotta álomra a fejét.

Magda mama velük szemben feküdt az ágyán, és mosollyal az arcán nézte őket. Pár perc után eszébe jutott, hogy nevet kellene adni a kiscicának. Gondolkodott, gondolkodott, de semmi nem jutott az eszébe. Hamar elaludt.

Másnap már pirkadatkor felkelt, megnézte az alvó macskákat, majd kiment a kertbe elvégezni a gyomlálást, amit tegnap abbahagyott. Egész idő alatt a kismacska nevén gondolkodott, de nem talált olyat, ami illett volna a hófehér cicához.

A harang delet ütött, mikor Magda mama úgy döntött, inkább bemegy a házba, mert a Nap nagyon égette a bőrét. Amikor belépett az ajtón, látta, hogy a kismacska mohón nyalja a kecsketejet, amit kiöntött a táljukba.

– Látom, ízlik neked a tej. Este majd átmegyek a szomszédba, és hozok még nektek.

Majd lehajolt, megsimogatta a kismacskát, és észrevette, mintha a tejivás közben azt mondaná:
– Nyam-nyam-nyam…

Magda mama nevetett, és eldöntötte, hogy a kismacskát Nyam-nyamnak fogja elnevezni.

Attól a naptól kezdve hárman éltek a kis házban, szeretetben, békességben, boldogan.