Bandi farkas és a farsang

Régóta tartott már a tél. De hamar ráköszöntött a február a Kerekerdő lakóira. Nagy hó lepte be az egész erdőt és a szomszédos falut. Január óta szüntelenül havazott. Az erdő kis lakói nagyon élvezték, sokat szánkóztak és hóembert építettek.

Ám egy nap a farkas kinézett a kis házának az ablakából Jakabbal, a cicával, és gondolkodóba esett. Ő már nagyon unta a havat, a mindennapi szánkózást és a korcsolyázást. Valami másra vágyott. Arra, hogy végre újra tavasz legyen. El kell űzni a telet. De hogyan?

Gondolataiból Uhu és Robi zökkentették ki. Robi szánkót húzott maga után, Uhu pedig követte. A farkast látván felvidult az arcuk.

– Szánkózzunk! – mondta nagy vidáman a fakopáncs.

Bandi becsukta az ablakot, és a cicával a vállán kisietett a barátaihoz.

– Szánkózni? Én már nem szeretnék szánkózni. Őszintén megmondom, egy kicsit unom.

Elszontyolodott a fakopáncs. Uhu így szólt:

– Mihez lenne kedved, kedves barátom? Csinálhatnánk egy jó forró csokoládét, ülhetnénk a kandalló mellett beszélgetve, hallgathatnánk közben halkan a zenét – ajánlotta Uhu.

De Bandi a válasz helyett hatalmast ugrott. Jakab, a kiscica leesett Bandi válláról, de szerencsére a puha havon a talpára érkezett.

– Megvan! Hisz ilyenkor szoktak az emberek farsangi mulatságot rendezni. Maskarákba öltöznek, vidám zenére táncolnak, így igyekeznek elűzni végre a telet.

Robi felvidult a hír hallatán.

– Jujj, de jó! Rendezzük meg a mulatságot! Küldjünk mindenkinek meghívót!

Uhu vállon veregette a fakopáncsot.

– A farsangi mulatság nem csak táncból és zenehallgatásból áll. Nem elég csak a meghívók elkészítése és szétküldése. Díszíteni is kell.

Bandi gondolkodóba esett. Legyen farsangi mulatság. Igen ám, de hol legyen a buli megtartva úgy, hogy mások nyugalmát ne zavarják meg?

– Olyan helyet kell választanunk, hogy ne zavarjuk meg senki nyugalmát – tekintett körbe a farkas, és vele együtt a barátai is. – Szerintem a házam lesz erre a legalkalmasabb.

– Legyen a bulinak jelszava is – tanácsolta Robi.

– Mi legyen az? – kérdezte egyszerre a bagoly és a farkas.

– Megjelenés kizárólag maskarában! – húzta ki magát büszkén a fakopáncs. – Hirdessünk jelmezversenyt is.

Bólintottak, majd a farkas házában nekiálltak a munkának. Sok hasznos dolgot találtak, amit fel tudtak használni a meghívók készítésére és a díszekhez is. Így nem kellett kérniük a tündér segítségét. Mire rájuk köszöntött az este, elkészültek. Büszkék voltak magukra, hogy mindent önerőből meg tudtak valósítani.

Annyi meghívót készítettek, hogy a bagoly nem győzte kézbesíteni azokat. Hamarosan híre ment az erdőben, hogy a farkas és néhány kisállat farsangi mulatságot fog tartani e hét szombatján. Mindenki nagy izgalommal készült a jeles napra.

Ám valaki annyira nem örült a mulatságnak. Ugyanis nem kapott meghívót az ünnepségre. Szomorúan ugrabugrált ágról ágra, és senkinek sem tűnt fel, hogy egy valakit kihagytak a mókából.

Az ötlet gazdái azon tanakodtak, miközben ők is nagyban készültek a szombatra, hogy vajon ki milyen jelmezben fog érkezni. Bandi és két segédje már csütörtökre elkészültek a ház díszítésével, és végül úgy döntöttek, hogy a négy évszaknak fognak beöltözni.

Igen ám, de kellett valaki negyediknek. Ám nem értek rá ezen töprengeni, hisz még rengeteg dolguk akadt. Uhu felajánlotta, hogy a jeles alkalomra farsangi fánkkal készül. Sorra érkeztek a visszajelzések a meghívottaktól, hogy mindenki el tud jönni.

Még így sem tűnt fel a három barátnak, hogy egy valaki felől nem hallottak. Pedig a farsang igencsak a kertek alatt járt, és izgatottak voltak a bált illetően, hogy ki minek fog beöltözni. Csak az szomorította el őket, hogy nem akadt senki az erdő lakói közül, aki szívesen társult volna hozzájuk a négy évszakból a télnek.

Hamarosan felvirradt a várva várt nap. Délután háromra minden készen állt a mulatság megkezdéséhez. Bandi házában lampionok és girlandok pompáztak, és Uhu által készített fánk illata lengte be a kicsiny szobát. Robi a szoba jobb sarkába állított fel egy kis pódiumot, oda helyezte a keverőpultot és a zenelejátszót. Ma ő szolgáltatta a zenét, nem hangosan, csak csendesen, hogy mindenki élvezhesse a mulatságot.

Szívük még mindig bánkódott, mert nem akadt negyedik társuk, így biztosan nem nyerhették meg a jelmezversenyt. A négy évszakból csak három vonulhatott fel.

Bandi lógó orral lépett ki a házának az ajtaján, hogy végrehajtson néhány utolsó simítást, amikor sírás ütötte meg a fülét. Valaki nem olyan messze tőle keservesen zokogott.

Körbetekintett, és észrevette a fán, ahol a fakopáncs lakott, hogy valaki az egyik ágon, lábát lógatva, magába zuhanva üldögélt.

– Jojó! Hát te? Miért zokogsz ennyire?

A tündér leugrott a földre.

– Amikor te zokogtál oly keservesen és a segítségemet kérted, mert kigúnyoltak, ott álltam melletted. Így volt, ugye?

A farkas nem értette a dolgot.

– Ne haragudj, Jojó, de ezt most nem értem. Hamarosan kezdődik a buli… de igazad van, mellettem álltál sokszor a bajban.

– Magad is belátod. Az erdő harsog a mai bulitól. Jól tudom, hogy mindenki jelmezben fog érkezni, mert a meghívójukon is rajta állt. Még nekem is megmutatták boldogan – mondta a tündér. – De vajon mindenki rajta volt azon a bizonyos listán?

Bandi a fejét vakargatta.

– Tényleg nem értem, Jojó!

– Nem? Akkor menj be, és nézd meg a meghívottak névsorát.

Bandi ránézett a tündérre, majd visszalépett a házába. Két barátja kísérő tekintetével az asztalhoz sietett, és felemelte a papírt. Szomorúan tapasztalta, hogy a tündért kihagyták a névsorból.

Uhu odament hozzá.

– Valami baj van, kedves farkas barátom?

Bandi beszámolt a történtekről.

– Hát ez szomorú… hogy történhetett meg? – kérdezte Robi.

Mindhárman gondolkodóba estek, majd Robi a tenyerébe csapott.

– Megvan! Tudom, hogyan tehetjük jóvá!

Bandi kirohant, és megkereste Jojót.

– Kérlek, gyere le az ágról! Szeretnék bocsánatot kérni. Figyelmetlenek voltunk. Szeretnénk, ha velünk együtt beöltöznél a négy évszakból.

Jojó szíve hamar megtelt boldogsággal.

– Nem lehetnék inkább a tavasz?

– Dehogynem! – kiáltotta Bandi örömmel.

Gyorsan felöltöztek, és mire Jojó is elkészült, megérkeztek az első vendégek.

Tyúkanyó nyuszival együtt festőnek öltözve érkezett. Őket követte az őzike királylánynak öltözve, majd a három kismalac. Röfi oroszlán, Töfi szellem, Böbi pillangó lett. Megérkezett Lili, az erdő jó boszorkánya is.

Végül Sün Öcsi sárkányjelmezben gurult be a szobába.

Robi elindította a zenét, mindenki táncolt, nevetett, falatozott.

Késő este Jojó és Lili csendet kértek.

– Úgy döntöttünk, nem lesz jelmezverseny – mondta Lili. – Mert mindannyian győztesek vagytok.

Jojó elővarázsolt egy hatalmas csokitortát, és mindenkinek jutott belőle.

Hajnalig tartott a tánc.

Végül nagy örömükre hamar beköszöntött az annyira várt tavasz.