A gólya

Óriás vihar pusztított
végig a falu szélénél.
Mindenki a menedéket
kereste magának fürgén.

Az ég minduntalan dörgött,
villámok sűrűn cikáztak.
Olyan, mintha világvége
után nem takarítanának.

A kis gólya egyik szárnya
megsérült a tornádóban.
Odaszólt neki a párja:
– Gyere a madárkórházba!

Sipító hanggal jelezte,
hogy valaki észrevegye.
Jött az ápoló sietve,
bekente, be is kötözte.

– Ez finom békahús, egyél!
Kell, hogy hamar erős legyél!
Jól esett a gondoskodás,
jutalom lett a kacsintás.

El is kezdett gyógyulgatni,
igyekezett szót fogadni.
Igen megszerették egymást,
együtt csinálták a tornát.

– Emeld kicsit magasabbra,
aztán hajlíts oldaladra!
Pár nap múlva nem billegett,
hanem szárnyával illegett.

Napról napra magasabbra,
míg eljutott a hegycsúcsra.
A gyakorlás eredménye:
biztos repülés a vége.

Olyan szépen siklott tova
a habzódó fellegekben,
mindenki megirigyelte
a szárnyalását idelenn.