A Tél éjszakájának csodája
Mihályné Tordai
Forrás: Internet
Egyszer régen, egy hófedte kis faluban élt egy kislány - Lilla. Az év minden napján igyekezett jó lenni: segített az öregeknek a piacra vinni a zöldséget, a szomszéd tyúkjainak megetetni a szénakazlat, és soha nem felejtett el hálásan köszönni.
De az utóbbi hetekben az idő hidegre fordult, havazás borította be az utcákat, és a család nehéz időkön ment át: apja túl gyenge volt, hogy dolgozzon, anyja pedig sokat aggódott - Lilla ezért néha szomorkás volt, félve, hogy talán nem hoz az idei tél sem örömet.
Mikulás estéjén - azaz december 5-én - Lilla gondosan letisztította a kiscsizmáját, amit mindig a szoba ablakába tett ki. Szíve hevesen dobogott: „Talán... talán idén is eljön.” Visszatért a családja mellé, mielőtt álomra hunyta a szemét.
Éjfél körül - mikor a világ mélyen aludt, és a havas utcákat csönd borította - halk kopogás hallatszott az ajtón. Lilla mamája kinyitotta az ajtót, és egy szelíd, piros ruhás öregurat látott - hosszú fehér szakállal, meleg tekintettel, a kezében egy pásztorbot, a hátán ajándékzsák. Ez volt a Mikulás.
„Lilla…?” - kérdezte barátságosan - „Hallottam a szíved kívánságát. Tudom, hogy most nehéz idők járnak, de a kedvesség, amivel éltél, sosem vész el.” Ezután leemelte a zsákból egy apró csomagot, és óvatosan a kiscsizma tetejére tette.
Lilla szíve egy pillanatra megállt - de amikor másnap reggel felébredt, a szemét tágra nyitotta: a csizma tele volt finom csokoládéval, illatos mandarinnal, egy narancsszínű almafával és egy kis plüss nyuszikával. De nem csak az ajándék örvendeztette meg - hanem a gondolat, hogy valaki tudta, mit érez, és szerette volna, ha újra remény tölti el a szívét.
Anyukája és apukája akkor elmesélték neki, hogy Mikulás nem csak ígéretet hozott - hanem bátorítást is: ha nehéz idők jönnek, a legnagyobb erő a jó szívben lakozik. Megtanulta, hogy a kedvesség, a segítőkészség és a szeretet mindig értékes - akkor is, ha nincs fény, nincs meleg, az apró jótettek is képesek mesét írni.
Így Lilla egész télen más szemmel tekintett a világra: mert tudta - nem az számít, hány gyertyát gyújtasz, hanem az, hogy hány jó szívet gyújtasz meg.
És azóta is, minden Mikulás napkor - néha titokban, néha hangosan - Lilla mosolyog, amikor kinyitja a kiscsizmáját. Mert másnak adni öröm… és mert hinni a csodában - ez az igazi ajándék.
De az utóbbi hetekben az idő hidegre fordult, havazás borította be az utcákat, és a család nehéz időkön ment át: apja túl gyenge volt, hogy dolgozzon, anyja pedig sokat aggódott - Lilla ezért néha szomorkás volt, félve, hogy talán nem hoz az idei tél sem örömet.
Mikulás estéjén - azaz december 5-én - Lilla gondosan letisztította a kiscsizmáját, amit mindig a szoba ablakába tett ki. Szíve hevesen dobogott: „Talán... talán idén is eljön.” Visszatért a családja mellé, mielőtt álomra hunyta a szemét.
Éjfél körül - mikor a világ mélyen aludt, és a havas utcákat csönd borította - halk kopogás hallatszott az ajtón. Lilla mamája kinyitotta az ajtót, és egy szelíd, piros ruhás öregurat látott - hosszú fehér szakállal, meleg tekintettel, a kezében egy pásztorbot, a hátán ajándékzsák. Ez volt a Mikulás.
„Lilla…?” - kérdezte barátságosan - „Hallottam a szíved kívánságát. Tudom, hogy most nehéz idők járnak, de a kedvesség, amivel éltél, sosem vész el.” Ezután leemelte a zsákból egy apró csomagot, és óvatosan a kiscsizma tetejére tette.
Lilla szíve egy pillanatra megállt - de amikor másnap reggel felébredt, a szemét tágra nyitotta: a csizma tele volt finom csokoládéval, illatos mandarinnal, egy narancsszínű almafával és egy kis plüss nyuszikával. De nem csak az ajándék örvendeztette meg - hanem a gondolat, hogy valaki tudta, mit érez, és szerette volna, ha újra remény tölti el a szívét.
Anyukája és apukája akkor elmesélték neki, hogy Mikulás nem csak ígéretet hozott - hanem bátorítást is: ha nehéz idők jönnek, a legnagyobb erő a jó szívben lakozik. Megtanulta, hogy a kedvesség, a segítőkészség és a szeretet mindig értékes - akkor is, ha nincs fény, nincs meleg, az apró jótettek is képesek mesét írni.
Így Lilla egész télen más szemmel tekintett a világra: mert tudta - nem az számít, hány gyertyát gyújtasz, hanem az, hogy hány jó szívet gyújtasz meg.
És azóta is, minden Mikulás napkor - néha titokban, néha hangosan - Lilla mosolyog, amikor kinyitja a kiscsizmáját. Mert másnak adni öröm… és mert hinni a csodában - ez az igazi ajándék.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a meséhez!