Az ajándék
Mihályné Tordai
A doboz csendben vár az asztalon.
Nem rázza meg senki, nem próbálja kitalálni, mi van benne.
Talán mert mindenki érzi: ami igazán fontos, nem zörög.
Gyerekkoromban az ajándék csillogott.
Papírba csomagolt ígéret volt, hogy számítok.
Ma már tudom, nem a szalag tartja össze, hanem a szándék.
Van, amikor az ajándék hiány.
Egy üres szék az asztalnál.
Egy név, amit nem mond ki senki hangosan.
És van, amikor az ajándék jelenlét:
valaki leül melléd, és nem siet el a csend elől.
Nem mindenki tud adni.
Nem mindenki tud kapni.
De aki meg tud maradni, az már ajándék.
Egy ölelés, ami nem kérdez.
Egy tekintet, ami nem siet.
Egy pillanat, amikor nem kell erősnek lenni.
A doboz kibontatlan marad.
Mégis tudom:
az ajándék már megérkezett.
Nem rázza meg senki, nem próbálja kitalálni, mi van benne.
Talán mert mindenki érzi: ami igazán fontos, nem zörög.
Gyerekkoromban az ajándék csillogott.
Papírba csomagolt ígéret volt, hogy számítok.
Ma már tudom, nem a szalag tartja össze, hanem a szándék.
Van, amikor az ajándék hiány.
Egy üres szék az asztalnál.
Egy név, amit nem mond ki senki hangosan.
És van, amikor az ajándék jelenlét:
valaki leül melléd, és nem siet el a csend elől.
Nem mindenki tud adni.
Nem mindenki tud kapni.
De aki meg tud maradni, az már ajándék.
Egy ölelés, ami nem kérdez.
Egy tekintet, ami nem siet.
Egy pillanat, amikor nem kell erősnek lenni.
A doboz kibontatlan marad.
Mégis tudom:
az ajándék már megérkezett.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!