Télanyó kakaója
Varga-Ipacs Eszter
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány, akit Blankának hívtak. Haja aranyló napsárga volt, szeme pedig a tenger kékjét idézte. Édesanyja dolgos asszony volt, aki mindent megtett azért, hogy asztalukra mindig kerüljön étel és ital.
Egy nap Blanka odament hozzá, mert ki akart menni a hóesésbe, amely úgy hullott, mintha apró csillagok szálltak volna az égből. Amint felöltöztették, mosolyogva rohant ki az udvarra.
Hóangyalt csinált, majd hóembert épített. Felhasználta hozzá meleg sálját, sapkáját, a hóban talált terméseket és a kertben alvó répát is. Ahogy telt az idő, besötétedett, és a fagy körülölelte a kislányt. Reszketni kezdett, lassan elindult hazafelé, majd belépett a házba.
Édesanyja ijedten sietett elé, és aggodalmasan végignézett rajta. Blanka belázasodott. Gyorsan megfürdette, majd lefektette kézzel faragott, cicás ágyikójába.
A láz azonban nem csillapodott, hiába hűtötte borogatással. Az anyai aggódás egyre erősebben mardosta szívét.
Az asszony végül az ablakhoz lépett. A holdfényben, a csillogó hóban egy öregasszony feküdt mozdulatlanul. Az anya kisietett, és a hidegből bevezette a meleg szobába. Amikor az asszony magához tért, hálásan szólt:
– Köszönöm, amit értem tettél. Ha te nem lettél volna, odakinn maradtam volna a fagyban. Hálám jeléül fogadj el tőlem egy ajándékot.
Ezután a konyhába ment, és két bögre forró kakaót készített. A tetején tejszínhabhegy magasodott, melyet apró csillagcukrok hintettek be, s közepén egy piros meggy ragyogott. Az első bögrét Blankának nyújtotta, a másodikat az anyának.
Mindketten jóízűen elfogyasztották, majd békés álomba merültek.
Másnap reggel, amikor felébredtek, Blanka láza elmúlt. Az öregasszony azonban eltűnt. Csak egy levelet találtak az asztalon, amelyben ez állt:
„Drága kis család! Hálásan köszönök mindent, amit értem tettetek. Áldás szálljon rátok.”
Télanyó
Egy nap Blanka odament hozzá, mert ki akart menni a hóesésbe, amely úgy hullott, mintha apró csillagok szálltak volna az égből. Amint felöltöztették, mosolyogva rohant ki az udvarra.
Hóangyalt csinált, majd hóembert épített. Felhasználta hozzá meleg sálját, sapkáját, a hóban talált terméseket és a kertben alvó répát is. Ahogy telt az idő, besötétedett, és a fagy körülölelte a kislányt. Reszketni kezdett, lassan elindult hazafelé, majd belépett a házba.
Édesanyja ijedten sietett elé, és aggodalmasan végignézett rajta. Blanka belázasodott. Gyorsan megfürdette, majd lefektette kézzel faragott, cicás ágyikójába.
A láz azonban nem csillapodott, hiába hűtötte borogatással. Az anyai aggódás egyre erősebben mardosta szívét.
Az asszony végül az ablakhoz lépett. A holdfényben, a csillogó hóban egy öregasszony feküdt mozdulatlanul. Az anya kisietett, és a hidegből bevezette a meleg szobába. Amikor az asszony magához tért, hálásan szólt:
– Köszönöm, amit értem tettél. Ha te nem lettél volna, odakinn maradtam volna a fagyban. Hálám jeléül fogadj el tőlem egy ajándékot.
Ezután a konyhába ment, és két bögre forró kakaót készített. A tetején tejszínhabhegy magasodott, melyet apró csillagcukrok hintettek be, s közepén egy piros meggy ragyogott. Az első bögrét Blankának nyújtotta, a másodikat az anyának.
Mindketten jóízűen elfogyasztották, majd békés álomba merültek.
Másnap reggel, amikor felébredtek, Blanka láza elmúlt. Az öregasszony azonban eltűnt. Csak egy levelet találtak az asztalon, amelyben ez állt:
„Drága kis család! Hálásan köszönök mindent, amit értem tettetek. Áldás szálljon rátok.”
Télanyó
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a meséhez!