Karácsony varázsa

Szeretettel osztom,meg veletek Karácsonyi Szívhangok Antológiában megjelent novellámat! Fogadjátok szeretettel! 💝🙏💝

Nagy pelyhekben hullott a hó már napok óta Lovas szánon hozták a kenyeret a városból. 1968 - at írtunk. Olyan hideg volt, hogy az ablakokon jégvirágok nyíltak.

Az éj fekete bársonyként terült szét az égen, csillagok milliónyi ragyogtak rajta. Az éppen felkelő Hold bevilágította kicsiny falum utcáit, mintha tudta volna, Szenteste van.
Az utcákon alig jártak, ilyenkor mindenki igyekezett haza. A mi kis házunkban már állt a karácsonyfa. A lucfenyő illata belengte a szobát. Magunk készítette díszek, apró piros almák, megfestett dió és kevés szaloncukor díszítette. Ágain igazi gyertyák égtek, csillagszórók szórták szét csillagjaikat. Nekünk a legszebb fa volt a világon.
- Milyen szép ez az este, mondta anyukám, mind együtt vagyunk.
Hájas kráfli sült a konyhában, illata bejárta a házat. Diós, lekváros finom vaníliás cukorral szórva, szinte szétolvadt a szánkban. A kályhában pattogott a tűz, melynek lángja vidáman táncolt a szoba falán. Nem voltunk ünneplőbe öltözve, ünnepi vacsora se volt, mégis boldogok voltunk. A szívünkben volt az ünnep, mert együtt volt a család. Mi gyerekek körbeültük a fát, hallgattuk a felnőttek törtèneteit, és vártuk a kis Jézus születését.
- bemondta a rádió mondta apukám, farkasokat láttak a hegyekben.
- hát nagyon hideg van, meglehet, mondta papa.
Gyermekként nagyon féltem, a mesèkből ismertem a farkast. Odabújtam anyukámhoz.
- gyertek lányok, menjünk játszani, hívott bennünket anyukánk.
Ajándékot hárman együtt kaptunk, egy társast, vagy egy pakli Fekete Péter kártyát.
Mi ugrottunk is a hívó szóra, hisz alig vártuk, hogy játszhassunk.
Aztán következett a malmozás, amit magunk rajzoltunk, színes gombokkal játszottuk.
Apu a papával beszélgetett a kályha mellett, ahol elfért még a doromboló cicánk is. A mama éppen a frissen fejt tejet hozta be. A finom habos meleg tej nagyon jól esett a kráflihoz. Ezen az estén nem kellett korán lefeküdni, éjféli misére mentünk. Felvettük ünneplő ruhánkat, mert a templomba indultunk. Talpunk alatt megcsikordult a hó a hidegtől. Az ablakokból fények szűrődtek ki, az utca megtelt emberekkel. A falu apraja nagyja a templom felé indult. Belépve az ódon faajtón a hatalmas fa, a fények, a gyönyörű színes ablakok látványa elvarázsolt. A csengő hangjára felriadtam álmodozásomból. Megszólalt az orgona karácsonyi ének töltötte be a templomot.
- Mennyből az angyal…énekelte a sok férfi, nő és gyermek.
Ezen az estén vártuk a csodát, a kis Jézus születését. Hittük a csodát, mert erre készítették fel lelkünket szüleink, nagyszüleink.
Az ünnep bennünk volt, a szívünkben.
Ha egy kívánságom lehetne, karácsonyra azt kérném, térjen vissza az ünnep a szívekbe.