Elveszetten

Forrás: Múzsák Könyvtára

Hideg hólepte utca kövén,
aprócska lábak lépegetnek.
Nincs kabátkája, nincs cipője,
fejét leszegve csak megy előre.

Egy ütött kopott ház lépcsője,
amire lekuporodott szomorúan.
Arcán bánatvirágok nyílnak,
nincs senkije oly magányos.

Valaha jobb sorsot látott a ház,
boldog család lakott benne.
Fenyőt díszítették, kalács sült
vidáman, boldogan énekelnek.

Aztán jött a pillanat, mikor
semmivé vált aprócska élete.
Egy szörnyű balesetben
rajta kívül mindenki odalett.

Léptek közeledtek, egy hang szól,
gyere gyermekem, nem leszel egyedül.
Megfogta aprócska kis kezeit,
magához ölelte, betakarta kendővel.

Meleg szobában kalácsot majszol,
vidám gyermekkel játszik a fa körül.
Újra mosolyog arca, karácsony van,
szerető családra lelt árva szíve.

Már tud mosolyogni, hinni a csodában,
nincs egyedül a világban, mert egy
földi angyal csodát volt képes tenni,
mosolyt, hitét, szeretetet tudott adni.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.