Karácsonyi ajándék
Alexander Corvinus
Szenteste négy kisgyerek ült a szobában akkor, és nem volt jó kedvük, csak ültek halkan.
Azon az estén nem esett a hó, és csak a hideg szél rázta a fagyott faágakat.
A szél hangja néha hangos volt és félelmetes, de a gyerekek nem tudtak aludni.
Négy ágyon négy gyerek próbált aludni, de nem ment, és akkor a 12 éves Júlia megszólalt.
Mit gondoltok, buták, még soha nem kaptunk ajándékot, aludjatok, elég, aludjatok végre.
A két ikerfiú egymás mellett próbált aludni, de nem sikerült sehogyan sem!
Júlia lánytestvére, Margaréta is mellette próbált aludni, de nem tudott, hangosan süvített a szél.
– Hallgass, Júlia, az iker nem tud aludni, meg én sem, nincs ajándék, nem is volt, soha nem is lesz!
Anyuéknak nincsen pénzük, és a Mikulás sem létezik, Júlia, fogd be – az egyik iker átfordult a fal felé.
Margaréta nagyon mérges volt. – Mit hitettél el velük ezt a baromságot, itt nincs ajándék, Júlia!
A másik iker lassan sírni kezdett, és felkelt az ágyból, de nem szólt egy szót sem.
Talán én hibáztam, elhittem veletek, hogy van karácsony és ajándék, de ez nem igaz, nincsen, sajnálom.
Ma szenteste van, gondoljatok arra, hogy együtt vagyunk, ez a legnagyobb ajándék – szólt Margaréta.
Az ikrek mosolyogtak, csak 6 évesek voltak, az ágy szélén ülve üveges szemekkel nézték Júliát és Margarétát.
Már az időjárás rosszabb lett, és lassan a gyerekek elaludtak. De nagyon hideg lett, hirtelen kinyílt az ablak.
– Hagyjál – Júlia álmában átfordult a fal felé. Marianna érezte a hideget, ahogyan bejön az ablakon, de átfordult.
Fekete csizma halkan lépett be az ablakon, vagy vajon nem is történt meg, Margaréta felébredt.
– Hajnal van, Júlia.
– Aztán mindegy, nem? – megint egy karácsony, menjél ünnepelni!
Kivilágosodott, és az ikrek szomorúan mentek le reggelizni. De lám, a lépcső alján fény világít, mi lehet!
Ez egy karácsonyfa! – kiáltottak, és szaladtak gyorsan, sebesen a fa alá! – Mik ezek a dobozok!
Az ikrek teljesen megbolondultak szinte! – Nyisd ki! Azt nem kiáltott Júlia. – Hol van anyu és apu!
Az ikrek kezdték széttépni a dobozokat, de amit mind láttak, az katasztrófa volt! Minden doboz teljesen üres volt.
A pánik elszabadult, nem volt mit tenni megint, egy karácsony, nincs ajándék, az ikrek összeverekedtek,
a karácsonyfa eldőlt és felgyulladt.
Egy fekete csizma lassan vitte a lábnyomokat végig a szobában, és elhelyezte az ajándékokat halkan.
Egy baba, 2 tábla csokoládé és egy olcsó mesekönyv volt reggel a fa alatt. De túl hangos volt, és az ikrek felébredtek! Reggel volt, december 25.
– Te vagy a Jézuska, Margaréta? – kérdezték az ikrek halkan. – Nem kaptunk ajándékot, vagy csak álmodtam!
Júlia a szemét dörzsölte. – Elaludtunk? – kérdezte.
A Jézuska megérkezett, nem álmodtatok!
Margaréta eldugta a cipőt, és mosolyogva nézte a testvéreit karácsony reggel.
Örömet okoztam – gondolta magában a kislány mosolyogva, de végül az ajándékát ő is megkapta.
Azon az estén nem esett a hó, és csak a hideg szél rázta a fagyott faágakat.
A szél hangja néha hangos volt és félelmetes, de a gyerekek nem tudtak aludni.
Négy ágyon négy gyerek próbált aludni, de nem ment, és akkor a 12 éves Júlia megszólalt.
Mit gondoltok, buták, még soha nem kaptunk ajándékot, aludjatok, elég, aludjatok végre.
A két ikerfiú egymás mellett próbált aludni, de nem sikerült sehogyan sem!
Júlia lánytestvére, Margaréta is mellette próbált aludni, de nem tudott, hangosan süvített a szél.
– Hallgass, Júlia, az iker nem tud aludni, meg én sem, nincs ajándék, nem is volt, soha nem is lesz!
Anyuéknak nincsen pénzük, és a Mikulás sem létezik, Júlia, fogd be – az egyik iker átfordult a fal felé.
Margaréta nagyon mérges volt. – Mit hitettél el velük ezt a baromságot, itt nincs ajándék, Júlia!
A másik iker lassan sírni kezdett, és felkelt az ágyból, de nem szólt egy szót sem.
Talán én hibáztam, elhittem veletek, hogy van karácsony és ajándék, de ez nem igaz, nincsen, sajnálom.
Ma szenteste van, gondoljatok arra, hogy együtt vagyunk, ez a legnagyobb ajándék – szólt Margaréta.
Az ikrek mosolyogtak, csak 6 évesek voltak, az ágy szélén ülve üveges szemekkel nézték Júliát és Margarétát.
Már az időjárás rosszabb lett, és lassan a gyerekek elaludtak. De nagyon hideg lett, hirtelen kinyílt az ablak.
– Hagyjál – Júlia álmában átfordult a fal felé. Marianna érezte a hideget, ahogyan bejön az ablakon, de átfordult.
Fekete csizma halkan lépett be az ablakon, vagy vajon nem is történt meg, Margaréta felébredt.
– Hajnal van, Júlia.
– Aztán mindegy, nem? – megint egy karácsony, menjél ünnepelni!
Kivilágosodott, és az ikrek szomorúan mentek le reggelizni. De lám, a lépcső alján fény világít, mi lehet!
Ez egy karácsonyfa! – kiáltottak, és szaladtak gyorsan, sebesen a fa alá! – Mik ezek a dobozok!
Az ikrek teljesen megbolondultak szinte! – Nyisd ki! Azt nem kiáltott Júlia. – Hol van anyu és apu!
Az ikrek kezdték széttépni a dobozokat, de amit mind láttak, az katasztrófa volt! Minden doboz teljesen üres volt.
A pánik elszabadult, nem volt mit tenni megint, egy karácsony, nincs ajándék, az ikrek összeverekedtek,
a karácsonyfa eldőlt és felgyulladt.
Egy fekete csizma lassan vitte a lábnyomokat végig a szobában, és elhelyezte az ajándékokat halkan.
Egy baba, 2 tábla csokoládé és egy olcsó mesekönyv volt reggel a fa alatt. De túl hangos volt, és az ikrek felébredtek! Reggel volt, december 25.
– Te vagy a Jézuska, Margaréta? – kérdezték az ikrek halkan. – Nem kaptunk ajándékot, vagy csak álmodtam!
Júlia a szemét dörzsölte. – Elaludtunk? – kérdezte.
A Jézuska megérkezett, nem álmodtatok!
Margaréta eldugta a cipőt, és mosolyogva nézte a testvéreit karácsony reggel.
Örömet okoztam – gondolta magában a kislány mosolyogva, de végül az ajándékát ő is megkapta.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!