December 25-én este

A szenteste elmúlt, az ajándékokat kinyitották a gyerekek, és eljött a karácsony este.
Ma karácsony este van, de nem tudok aludni – gondolkodott hangosan Izabell, és a testvére hallotta.
Elizabett ránézett a testvérére. – Mit akarsz, megkaptad az ajándékodat, mi kell még!
– Ikrek vagyunk, kaptunk ajándékot, mindig sokat akarsz, teneked semmi nem elég!
– Menj a francba, Izabell, elegem van.
– Eleged van, mi? – Nem kaptad meg az ajándékodat?! Elizabett mérgesen fordult a másik oldalára.
– Menj a francba, utállak! Izabell is a másik oldalára fordult. – Utálom a karácsonyt, és tégedet is.
Elizabett mosolygott, lassan visszafordult, és nézte a testvérét. – Még mindig azt hiszed, az a fontos, ki milyen ajándékot kap, mi?
Sötét van, este van, mit akarsz ezzel? – Szerinted mi az ajándék?
– Hát, azt hiszem, igazad van, nem tudom.
Kint szakad a hó, hideg van, ég a gyertya, a falat fényesen világítja.
– Milyen ajándékot akarsz még, mindent megkapsz minden évben.
– Egy valamit szeretnék, de az úgysem fog teljesülni, nem kellenek kicsi ajándékok.
– Hagyjál aludni, elegem van a butaságaidból!
– Ma este nem jön már a Jézuska úgysem.
– Én nem ezt kívántam, teljesen mást, hazugság az egész, már tudom, és te is tudtad!
– Nem, ez nem igaz! – Én is kívántam, de most már hagyj aludni!
– Te mit kívántál?
Hagyj aludni!
Legalább azt mondd meg, teljesült?!
Hagyjál, már elmúlt a szenteste, nincs ajándék, hagyjál aludni.
– Az én kívánságom más volt, de teljesült.
Te mit kívántál, mindent kaptál!
– Azt hiszem, boldogságot, örömet, anyut, aput és téged. – Nem érdekel az ajándék! – Hagyjál aludni.
Szépen aludt a két kislány.
Karácsony este, hóvihar közepette értették meg végre, hogy nem az ajándék a fontos, hanem a család.