Fenyőfából karácsonyfa

A hó már teljesen beborította a fenyves erdőt, és a fenyőfák ágai mélyen meghajoltak súlya alatt. Nagy csend honolt a hatalmas erdőségben, ám ezt a csendet szenteste napjának reggelén egy lovas szán csengőjének csilingelése törte meg. A vágtázó lovak orrából párafelhő bodorodott, a lábuk nyomán hófelhő szállt. Gazdájuk, kucsmája alól kilesve, jobbra-balra nézelődött. A legszebb, legformásabb fenyőfát kereste, amit majd hazavisz karácsonyfának. Szemei hamarosan megpillantottak egy szép sudár, fiatal fát.
Hirtelen megrántotta a gyeplőt, a lovak abban a pillanatban megtorpantak és mozdulatlanul álltak a nagy hóban. Szánkó aljából előkerült a fejsze, és hamarosan ütemes csattogásának hangja visszhangzott a hatalmas fenyők közt. Az öreg fenyők tudták, most veszítik el fiatal társukat, és még mélyebbre hajoltak a hó súlyától. A gazda pedig könnyedén a szánra helyezte a frissen kivágott szép fenyőfát.
- Kislányom nagyon fog örülni, ha majd meglátja szépen feldíszítve, - és mosolyogva gondolt szeme fényére, az ötéves Zsuzsikára.
Szánjára felülve csettintett lovainak, akik nyomban elindultak, és hamarosan már vágtázva, könnyedén húzták hazafelé a szánt. A csengő hangja is egyre távolabbról hallatszott, majd hamarosan újra csend honolt a havas erdőn. Csak a messziről érkező északi szél ringatta lassan a fenyőfák hóval borított ágait.
Rövid élete miatt a fenyőfácska sem szomorkodott sokáig. Fürge kezek díszítették, szépítgették. Aranyszínű szalagokon csillogó üveggömbök, angyalkák, színes papírba csomagolt szaloncukrok libegtek ágain. Színes égősor tette még csillogóbbá, szebbé.
Zsuzsika, amikor megpillantotta, tapsikolva örvendezett a szépséges karácsonyfának. Örült, hogy a Jézuskától és az angyaloktól ilyen szép ajándékot kapott.
Így történt, hogy az erdei kis fenyő gyönyörű karácsonyfává változott.