A „Spirituális” témájú novellákat gyűjtöttük össze ezen az oldalon. Ezek az írások különböző nézőpontokon keresztül mutatják be a
spirituális történetek érzésvilágát, fordulatait és üzeneteit.
Fedezd fel a szerzők gondolatait, és merülj el a téma sokszínű világában.
„Szellemi kóbor kutya” — így nevezte magát Popper Péter. Ebben a néhány szóban benne volt minden: önirónia, fájdalmas tisztánlátás, és az a szelíd megbékélés, amely csak azok szívében ébred, akik már sok világon kóboroltak végig. Lehet hogy már nincs ok visszatérni, ha eljutottál ebbe az állapotba? Ha az élet színpadán már minden szerepet eljátszottál, akkor mivégre lennél újra itt? Amit összegyűjtöttél azt „feladod” egy szellemi könyvtárba. Szerepeket, maszkokat teszünk le a küszöbön, és meztelenül lépünk be a kapun. Az anyagi világ romjai mögöttünk maradnak, és csak a felébredt tudat mehet tovább. Emlékszel? Amikor a matéria megsemmisül, az agyunk felébred. Már nincs szüksége tovább, a mindent elhomályosító szemüvegre. A fokozatosan táguló valóság nem az, amit a hályogtól borított…Tovább olvasom…
Az öreg mágus lassan bontogatta a batyuját, és elővette a kis lapocskákat. Öreg volt, ki tudja, hány nap pergett le az idő homokóráján, hogy először meglátta a napvilágot. Ráncos arcán mély árkokat szántott a kegyetlen idő. Poros köpenye tán száz esztendős is lehetett. Koszos turbánját hanyagul a feje köré tekerte, lábán foszlott saru hirdette, túl sok utat látott már életében. A Han-hai belsejéből jött, évente egyszer az oázisba érkező kereskedőknek jósolt. Furcsa szerzet volt, nem beszélt sokat, kurta szavakat dobott a kérdezőnek, és már intett is, hogy jöhet a következő. Ebben az évben még öregebbnek és komorabbnak tűnt, mint máskor. A karaván eleven, nyüzsgő moraját nézte, és időnként sóhaj hagyta el a száját. Sorban járultak az öreg elé, de ő pár szó után mindenkit elküldött. A…Tovább olvasom…
Kérdezd, ha nem tudod. És hallgass, ha már megértetted. Ősi törvény ez, olyan, mint a kőbe zárt idő, nem lehet ellene szólni. Az igazi tudás templomába csak azok juthatnak, akik nem levesznek, hanem új könyvet tesznek a polcra. Féltőn porolják le az ezerévesnél is idősebb köteteket, hiszen azok írták őket, akik előttünk jártak. Mert ha nem tudsz, nem árthatsz — a tudatlanság így nem válik fegyverré. A fizika törvényei szilárdak, évmilliók bölcsessége sűrűsödött beléjük, még a látszólagos ellentmondások is rejtett harmóniát követnek. A káosz csak nekünk zavaros — az ősi kódok értelmét nem érthetjük meg. És talán ez a titok őrzi meg a világ szépségét. Amit megértettünk, azt is önmagunk ellen használjuk. A bölcs tudja, hogy még nem tud semmit. Az ostoba már mindent tud, és mégsem ért…Tovább olvasom…
A fogságban című kisregény levezető novellája. Tandara, az angyal megkapta újabb küldetését. Ugyanattól, akitől valamikor a nevét és életét is. Újra elindult hát, mint már annyiszor. Eonok óta teszi a dolgát. Nem kérdez, nem ítélkezik. Az éterben a gondolat sebességével közlekedik. Az idő számára is létező dolog, csak másképp. Annyi, de annyi életet vett már el, hogy már fel se tűnik neki ez a tény, hogy ezt ő teszi valaki mással. Aki szintén Isten egy teremtménye. Nem, nem zaklatja fel a dolog. A multiverzumot Isten azért alkotta olyannak, amilyen, hogy béke legyen benne, ugyanakkor fejlődhessen. A halál, ami ugyan csak illúzió, ennek a fejlődésnek a szerves részét képezi. Számtalan módon jelent meg az élet ezekben a hatalmas, de mégis relatíve zárt rendszerekben. Olyan helyeken is…Tovább olvasom…