Egy valós barátságról

Valamikor napkelte után pár perccel,
egyszerre hűvös és enyhe a reggel,
indulsz s amint kilépsz az ajtón éppen:

Nap ragyog diónyi felhőrésen át,
csillagként villan mit tart diófa ág,
s jó barátod szeretettel gondol rád.

Jó barátok szíve egyszerre dobban,
gondolata szikrát egyszerre pattan,
érzi, ha barátja viszont gondol rá.

Távolság nem számít, társít technika,
pár szót írunk naponta egymásnak,
útravalónak, vigasznak, bátorításnak.

Sok az eltérés bennünk, de lelkünk nem hagyja,
hogy szeretet ereje a másikat ne támogassa.
Segítjük, ahogy lehet egymást a bajban.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.