Ellenállhatatlan

Czomba Zoltán

Prüszköl, fújtat eleven dühében,
piros posztó rezdül fenn, középen.
Ember rázza gyorsan, kötekedve,
dühösen hunyorít rá a szeme.

Dobbant, patájával sziklát roppant,
fejét lesunyva, szarvakat koppant.
Torreádornak nem rezdül arca,
kezében lándzsa, másikban muleta.

Vörös színre tör az állat elő,
puya hegyére piros vére jő’.
Ellenállhatatlan vágy a harcra,
bika veszte kardpengébe írva.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!

További hasonló versek az Egyéb témájú versek közül:
2026-01-10 07:13 Kollár Kornélia💠: A fény
2025-12-08 11:16 Kimmel Gábor💠: Néma tanú